Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! Így az utolsó naphoz érkezve remélem mindenki kipihente magát a locsolkodásra, és újult erővel öntözi meg a környezetében élő hölgyeket, hogy el ne hervadjanak.
Emlékszem gyermekkoromból, hogy mennyire más volt ez. Nagypéntek még nem volt ünnep, ezért igazából a húsvét többnyire három napos volt. Kivéve, ha akkor volt a tavaszi szünet. Bár ezt most nem tudom felidézni sajnos, hogy ez mindig akkorra esett-e.
Azt tudom, hogy pénteken szigorúan tartottuk a böjtöt, húst nem ehettünk. Vasárnap mindig kötelezően templomba mentünk (szépen felöltözve, és ha hideg volt két nadrágban: egy melegítő nadrág alul, felette pedig az ünneplő). Aztán hétfőn kezdetét vette a haddelhadd!
Nálunk akkortájt nem volt szokás (vagy legalábbis nem emlékszem rá) a népviseletbe öltözött lányokat vödörrel öntözni. Mi csak egyszerűen fogtuk a kölnit, és mentünk a rokonsághoz, és az osztálytársakhoz locsolkodni.
Emlékszem, igazi festett tojást (azt a piros színűt, amin a szép fehér cirádás minták voltak) csak egyszer kaptam. Nagyon örültem neki, bár rossz sora lett: leesett a könyvespolcról, összetört és ki kellett dobni (és eddigre már irtó büdös volt belül, ez is megmaradt).
Igazság szerint az a világ volt felénk akkortájt, amikor Kinder tojásokat kaptunk, és egy kis pénzt (ez utóbbi nagy divat volt, és mi szerettük is – bár kb. amennyit nekem odaadtak, annyit nálunk is visszaadtak, tehát nagyjából nullszaldós volt a buli). És persze édes jó apámat mindig pálinkával locsolták, így néha vagy ottragadt valahol félúton, vagy félútról hazafordult.
A vége felé már kezdett “ipari” méreteket ölteni az osztogatás, így egyre többen utaztak el, vagy “véletlenül” nem voltak otthon húsvétkor. Így történt az meg, hogy most már csak nagyon szűk családi körben öntjük ki a fiammal a csajokat hétfőn reggel az ágyból.
