Ami biztos, hogy jelen pillanatban az elektromos energia kultúráját éljük. Ez az én gondolatiságomban azt jelenti, ha áram nincs, semmi nincs. Szörnyű, de ez van.
A jelen eseményeket és a körülöttünk lévő világot figyelembe véve, bizony nem kizárható, hogy így vagy úgy „ránk kapcsolják” a villanyt. Természetesen léteznek vészhelyzeti protokollok a különböző szituációkra (apósom a villamos irányításnál dolgozik), de nem árt, ha mi magunk is felkészülünk.
Az első és legfontosabb dolog az, hogy egy komolyabb válság közepette a jelenlegi pazarló életmód szinte biztosan nem tartható fenn. El kell gondolkodnunk azon, hogy mire is van szükségünk feltétlenül: világítás, hozzáférés a világhoz valamilyen formában, esetleg fűtés, és így tovább.
Amint ezt összeírtuk, egy rangsort kell felállítani, és ehhez eszközöket választanunk. Szinte bizonyos, hogy minimalista módon kell hozzáállni, mert pillanatnyilag az energiatárolás még eléggé gyerekcipőben jár (pontosítva: ami jó, az még nem igazán éri meg).
Nagyon megijedni vagy „ráparázni” nem kell. De, ha van az embernek egy terve arra az esetre, hogy ha bármilyen okból csökken az energia-ellátottság, akkor derűs nyugalommal tekinthet a jövőbe, és levetkőzheti magáról az ezzel járó stresszt.
