Az új napelem pályázat
Az a durva, hogy az internet úgy gondolta, hogy ez engem végülis érdekel. És ezért a tavalyi “kihirdetés” után azt hiszem 1 héten belül 5 különböző cég is megkeresett, hogy nagyon szívesen segít nekem az igénylésben.
Az a durva, hogy az internet úgy gondolta, hogy ez engem végülis érdekel. És ezért a tavalyi “kihirdetés” után azt hiszem 1 héten belül 5 különböző cég is megkeresett, hogy nagyon szívesen segít nekem az igénylésben.
Én bevallom azt hittem, hogy ilyen már nincs is. Bár az is igaz, hogy az ismerősi körömben most már jó ideje nem találkoztam ezzel. Illetve a hölgy, aki ezekre nagyon rá volt kattanva, már jó ideje nem tagja a családnak.
Egyik kedves ügyfelemnek szereltem fel a konnektorokat, kapcsolókat és lámpákat. Egy lakásfelújításnak gyakorlatilag ez az utolsó fázisa, a költözés előtt. Ilyenkor 1 napra még birtokba vesszük a lakást.
Nem tudom mennyire ismeritek Bósa Istvánt, aki a ‘90-es évek egyik legérdekesebb csalója. Sztorijára mindenki felkapja a fejét. Annak idején gyerekfejjel még nem igazán értettem,
Az elmúlt időszakban (de előtte is jellemző volt) kettő kérdés mindig felmerül azokban a párokban és családokban, akik panellakást vesznek vagy újítanak fel. Az egyik a konyha elrendezésének kérdése. Kevés olyan panellakás van, ahol a konyha tágasnak mondható, és akár még ebédelni is lehetne benne.
De nem ám! Idehaza csak bizonyos körülmények között kötelező, de ha én lennék felelős ezekért a dolgokért, akkor minden autóban és minden háztartásban előírnám a tartását. (Barátomtól tudom, hogy hajókon például kötelező!).
Valószínű sokan nem tudjátok, de életemnek egy jelentős szakaszában orvosnak készültem. (Pontosítok: az szerettem volna lenni). Bár ez az álom bizonyos okok miatt nem valósult meg, de analógiával élve mégiscsak része lett az életemnek: lakások elektromos hálózatát gyógyítom.
A villanyszerelő – főleg a korán kelő típus, mint én -, nagyon szereti a kávét. És ha a hajnali kávéfőzés lehet egy olyan rituális szokás, amit a család férfitagjai egymásnak örökítenek, akkor ez nálunk hagyománnyá érett.
“Péter, mondja már meg, hány amperes a villanyórám?” – kapom meg a kérdést telefonban elég sokszor. Általában halk mosoly a válaszom, és elviccelem, hogy sajnos még olyan messzire nem látok és a távgyógyításban sem vagyok még otthon…
De nem ám! Merthogy napjainkat alapvetően határozzák meg a különböző nyersanyagok bányászatának és előállításának költségei. Ezáltal pedig a nyersanyagok áremelkedése. Ezt sok minden befolyásolhatja.