Imádom a villanyszerelést, megtaláltam benne azt a kihívást, kreativitást, amiben teljesen otthon tudok lenni. Folyamatosan egyre mélyebb és mélyebb “bugyraiba” süllyedek, és egyre jobban és jobban érdekelnek a részletek. És hát van mit tanulni…
Mikor elkezdtem annak idején, akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutunk idáig. Bár az elején titkon azért reméltem, hogy sikerül majd olyat alkotni, amire felfigyelnek. Felfigyelnek, de nem negatív értelemben, nem a 15 perc hírnév volt a legfőbb cél.
Aztán egyszer csak megjelent az a “jelenség”, ami engem elsőre sokkolt. Ahogyan ott ültem és néztem a laptopomon, úgy éreztem magam, mint akit leforráztak. Megláttam ugyanazt, az írást, ugyanazt a videót ugyanúgy megírva, ugyanúgy felvéve… S az érzés? Mint amikor kitépik a lelked egy darabját…
De hát ilyen az élet. Tanultam is, olvastam is sok helyen: ha jó vagy, másolnak. Nincs mese. És a sokkot fokozatosan felváltotta a bizonyítási vágy, lehet még jobbat és még jobbat és még jobbat csinálni. Bizonyos dolgokat elengedni, bizonyos dolgokat beemelni. Tanulni, kipróbálni, tanulni, kipróbálni, tanulni, kipróbálni…
És mostanra? Mára eljutottunk odáig, hogy nagyon sokan figyelik a munkásságunkat. Nagyon örülök annak, hogy egyre több és több a követőnk, és ebben benne vannak a versenytársaink is. Fontos, hogy jó véleménnyel legyen a szakmánkról a piac, ezért már nem zavar, ha “elviszik” a jó dolgokat.
Mert szerencsére sok olyan van azért, ami nem másolható…
…mert bőven van még ott, ahonnan ez jön…
