Egyik nagy félelmemet osztom meg most veletek. Mint villanyszerelő igen, nagyon vágyom egy villanyautóra. (Igen, igazából szétszedném, mint gyerekkoromban az elektromos kütyüket.)
De több oka is van annak, ami miatt nincsen még, és ebből az egyik nagyon nyomós érv a félelem. A félelem attól, hogy egyszer csak ott marad velem valahol. Vagyis inkább az, hogy nagyon időre kéne menni, de egyszerűen nem találsz úgy töltőt, nem tudod olyan gyorsan feltölteni, stb.
Úgy képzelem, hogy egy ilyen autó mellett állandó szorongásnak lennék kitéve, és mohón keresném a megoldást ennek leküzdésére. Folyamatosan figyelném az újdonságokat, különböző praktikákat vetnék be, és biztosan sok-sok figyelmem elmenne erre.
Rövid távon valószínűleg nem okozna gondot a dolog. A hosszútávra utazást mondjuk úgy lehet megoldani, ha megfelelően megtervezzük az útvonalat úgy, hogy mindenhol állandóan töltők legyenek. Ez azonban nem mindig garantálja a megoldást, mivel előfordulhat, hogy a töltő elromlott, esetleg nem tud csatlakozni az autóhoz, vagy egyszerűen sokáig kell sorban állni.
Azt látom, hogy a probléma megoldásához más ötletekre is szükség van. Komoly cégek törekednek ennek elérésére és milliárdokat költenek új technológiák kutatására, tesztelésére és meglévő elektromos rendszerek hatékonyságának növelésére (gondolok itt elsősorban az akkukkal kapcsolatos fejlesztésekre).
Azonban most még mindig vannak olyanok, akiknek saját verziójuk van, és így szabadulnak meg a “Tudok-e tölteni?” okozta stresszről. Mint ez a Tesla tulajdonos, aki a képen látható módon rögtönzött áramfejlesztőt szerelt a jármű hátuljára.
Hogy szabályossága mellett mennyire hatékony? Arra azért kíváncsi lennék, viszont egy autót így elcsúfítani, hát… úgy tűnik igaz a mondás: „a szükség nagy úr”.
Fotó forrása: facebook
