De nem ám! Hideg is van, halat is nehéz fogni, inkább dolgozunk sokat a jó meleg panelban! Most sokat, aztán majd ha jön a jó idő szezonja, akkor kevesebbet. Hogy mehessünk horgászni!
Lehet azt mondják a régi ismerőseim: “Na nézd, a Peti is elpuhult!”. És azt kell mondjam, ha őszintén a tükörbe nézek, igazuk is lehet bizonyos szempontból. Kinézek a tiszta égboltra, a -8°C ellenére hívogat a kinti világ. Brrrr, de ott állni kint…
És eszembe jut, amikor gyerekként kipróbáltam ezt a lékhorgászatot. Bevallom nálunk ez nagyon más volt anno. Szerettem télen is kint járni az Ipoly parton, a környező tavaknál. Jól felöltözve, hóban vagy fagyott talajon haladni is jól lehetett. Biciklizni is (az első montain bike-om: mintha erre találták volna ki!). Hétvégéken, iskolai szünetekben lehetett is menni.
Ezt nagyon szerettem. De amikor ott kellett állni… Hideg volt, hiába gyújtottunk tüzet a parton. Kapás az nem volt, bár élek a gyanúperrel, hogy mi csináltuk rosszul. Így hát én nem igazán élveztem az első fél-egy óránál többet, le is léptem mindig bóklászni.
Úgyhogy summázom a dolgot: jól megnézzük YouTube-on, hogy hova megyünk márciustól pecázni, azt jól beírjuk a naptárba.
Aztán ha egyszer a fiamnak vagy a lányomnak kedve szottyan télen horgászni, akkor majd kipróbáljuk.
De én nem erőltetem.
