Most már feleségem, Kati szerint is idén ezek azok lesznek! Ezek már nem azok az ezek, amik tavaly voltak azok, és amikre tavaly is azt mondtam, hogy na most már biztos azok lesznek ezek. Amin azóta is csak a röhögés van a csapatban. A gaz ültetvényem. Egyenesen Németországból.
A tavalyi sikertelenség – és emiatt elmaradt beszámolók és írások – idén nem szegte kedvem, mert valamilyen megfoghatatlan késztetést érzek az iránt, hogy kipróbáljam, milyen lehet.
És akkor lezárjuk az elektromos növény folytatásos történetet. Mert van az úgy, hogy az ember fia, aki villanyszerelő, nem igazán ért a magokhoz. De nagy-nagy lelkesedéssel veti bele magát a magok ültetése általi teremtésbe, ahogy arról az elmúlt hetekben beszámoltam. Aztán úgy alakul, hogy nem alakul sehogy sem, mert 4 növényből egy sem az, ami.
Ígéretemmel ellentétben nem tettem fel képeket naponta a növénykékről, pedig minden nap fotóztam. De pillanatnyilag eléggé csalódott vagyok: úgy néz ki, hogy átvágtak. De nagyon.
A sárga virág elektromosságát (hogy miért érzed úgy, hogy megráz, ha megeszed) majd Kati el fogja mesélni, mert kertész lévén a növények nyelvén ő ért (meg a kémiát is jobban vágja), de a történetét és hogy hogyan került hozzánk, elmesélem.