“Péter!” – hallottam valahonnan, s mivel ismerősnek tetszett az orgánum, hát meg is örültem neki, lehet megismert a régi ügyfél… “Péter!” – hívott újra, én meg forogtam, megkerültem az autót is, hátha az épületek felől jön a hang – “Itt vagyok.” – szóltam.
Nem panaszkodhatom, az élet szeret. Azonban olyan mérvű nyomás nehezedik rám az elmúlt időszakban, amit nagyon nehéz jól kezelni. Egyik napon bevillant az érzés, hogy én bizony már átéltem ezt!
Itt az idő: “Apa kezdődik!” Mikor ezek a sorok kikerülnek a “forgalomba”, már a repülőn ülünk, és úticélunk először Frankfurt, majd Helsinki, és végül vonattal Tampere.
“Oké Péter, nem sürgős, amikor erre jársz.” – “Péter, majd ha időd engedi, ráér.” – “Péter, nem probléma, majd hívj, ha van rá szabad kapacitásod és eljutsz ide.”
És igen, végre ezt is megértük, és végre nyugodtan le is írhatom: megszűnt az anyaghiány. A megértéshez azonban kicsit vissza kell utaznunk az időben, és rögzítenem kell a témát is: A TELJESÍTMÉNYBŐVÍTÉS.
Egyszerűen muszáj volt. Annyit olvastam már róla, hogy ki kellett próbálnom nekem is. Haladni kell a korral. Megkérdeztem hát a ChatGPT-t: “Kérlek írj nekem cikket a panel lakások villanyszerelése témájában”.
Egyik nagy félelmemet osztom meg most veletek. Mint villanyszerelő igen, nagyon vágyom egy villanyautóra. (Igen, igazából szétszedném, mint gyerekkoromban az elektromos kütyüket.)
Gyermekeim iskolájában létezik egy úgynevezett trimeszteri projekt. Ez azt jelenti, hogy egy adott időszakban a gyerkőcnek el kell készítenie egy általa kitalált témakörben egy “bemutatót”.
Szerintem sokan emlékeztek még a Dragon Ball mesére. Annak idején délutánonként vetítették, nagyjából pont úgy ért haza az ember fia az iskolából. Aztán betiltották, majd átkerült egy késő esti időpontba. Még hellyel-közzel azt is néztem, de már egy idő után az alvás fontosabb volt.
Tartja a mondás, hogy minden technikai probléma orvosolható, ha van nálad WD40 és/vagy zöld-sárga szigetelőszalag. Be kell vallanom, előfordul, hogy ideiglenesen én is használom mind a kettőt.