Amikor mindenki leteszi a lantot az iskola szekcióban, és a diákok elmennek nyári “szabadságra”, a villanyszerelő csak ekkor indul neki úgy igazán a betűk és paragrafusok erdejének. Indul a tanfolyam szezon! De miért is? Elsősorban 2 oka van.
Hihetetlen dolog történt velem a múlt hét péntekén. Nagyjából már a munkaidő vége felé jártunk, amikor csörgött a telefonom. Persze nem tudtam oda rohanni, de szerencsére láttam ki keresett.
Ez teljesen pontosan így hangzik: 1 hét pihenés, 1 nagy lakás, 3 szakember, 3 munkanap. S hogy mit is jelent ez villanyszerelő nyelven? 1 hét pihenés után feltöltődve, 1 nagy 70 négyzetméteres lakást 3 kiváló munkásember 3 munkanap alatt profin “készre huzalozott”.
Nemrég “megkaptam” az egyik ismerősömtől, hogy – szó szerint így volt: “neked b… meg sosincs időd!”. Azt hiszem igaza van, de szerintem nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy ezzel azért nem vagyok egyedül.
Hát igen. Erről sokat tudnék mesélni. Magam és párom is részese ennek a szappanoperának, ami egyébként olyan “tipikusra” sikerült. Az alapkoncepció egyébként jó.
Imádom a villanyszerelést, megtaláltam benne azt a kihívást, kreativitást, amiben teljesen otthon tudok lenni. Folyamatosan egyre mélyebb és mélyebb “bugyraiba” süllyedek, és egyre jobban és jobban érdekelnek a részletek. És hát van mit tanulni…
Szeretek tanulni. Ez elengedhetetlen velejárója ennek a szakmának. Vagyishogy nem feltétlenül, de nem árt tisztában lenni az “új játékszabályokkal”.
Nem könnyű a villanyszerelő élete. Főleg, ha magasan van a léc. Sok a munka, menni-menni-menni, megfelelni. Állandóan feszültségben élni, és csak úgy áramlanak körülötte a dolgok.
Amikor eldöntöttük, hogy miről is írjak e hét csütörtökén, adta magát a hétfői és a tegnapi bejegyzés után az a gondolat, hogy megint a konyha és a villanyvezeték árának összehasonlításáról írjak. Nagyon rajta van a fókuszom most ezen a témán, de aztán másfelé fordult a figyelmem.