Érdekes tendenciát figyeltem meg a videómegosztó portálokon: a legnépszerűbb videóink azok, ahol valamit szerelek, szerelünk. Hiába nyomom a legjobb poénokat, hiába mutatnám meg, hogy azért vicces is tud lenni a villanyszerelő élete …
Az elmúlt év vége, és az idei év egyértelműen a “lakott” lakásokról szól. Hogy mások is így hívják-e, azt nem tudom, de nálunk ez a szó jelenti azt a típusú felújítást, amikor a tulajdonosok “benne laknak” az ingatlanban.
A panellakások villanyszerelése nem egyszerű szakma. No nem csak amiatt szeretem, mert sajátos látásmódot, eszközöket igényel és sok-sok munkaórával hihetetlen tapasztalatot lehet szerezni.
Emlékeztek Pityke őrmesterre? Be kell vallanom: én is csak halványan. Tudom, hogy egy mese volt, mert aztán felnőtt fejjel néhány éve belenéztem pár részbe.
Találkoztam nemrég egy olyan elektromos jelzőberendezéssel, amivel még sosem. És mivel semmi nem volt ráírva, hát lövésem sem volt, mi az. Szégyen, nem szégyen, nem tudtam.
Mindig izgalommal telve várok egy-egy munkakezdést. Kiváltképp az első napot: a kicsomagolást. Nagy izgalommal bontok le ezt-azt, mert elképzelhető, hogy találunk valami érdekeset.
Az utóbbi időben kicsit elsikkadt ez a terület. Sajnos nem akadt az elmúlt lakásokban olyan leletanyag, amit érdemes lett volna megosztani. Bár ez így ebben
Mi, akik villanyszerelőként, vagy egyéb építőipari szakmunkásként régi építésű lakások felújításán dolgozunk, sok-sok olyan, számunkra már érdektelen dologgal találkozunk, ami másoknak lehet mégis érdekes.
Egy pici darab a múltból, egy pici emlék, egy percnyi töredék valakinek az életéből. Része leszel a történelemnek, és megmutathatod másoknak is. Azt hiszem valami hasonló érzés hajthatja az igazi régészeket is.