Gyorsan elszaladt a nyár. Több szempontból is emlékezetes maradt: a különböző rendkívüli helyzet kialakulása (hazai, nemzetközi egyaránt), az ehhez való alkalmazkodás, és az emiatt bekövetkezett érdeklődés kezelése miatt.
Itt vagyunk újra, eltelt megint egy egész hét. Szépen és szerteágazóan sütött a nap a korábbi esők után (amire a kertnek meg mondjuk nagyon nagy szüksége volt). És milyen jó lett volna ezt a napocskát és az általa biztosított sugárzást “munkára fogni”.
Nagyon kemény az élet. Felelősen gondolkodó vállalkozóként pedig, aki több ember megélhetését, és ezáltal több család életét is befolyásolja így vagy úgy, még nehezebb. Egyszerre figyelni arra, hogy jó legyen mindenkinek: munkatársaknak és ügyfeleknek egyaránt
Végre egy kis kikapcsolódás. Úgy érzem ez már járt nekem az utóbbi idők nagy hajtása után. Jólesett “elbújni” a világ elől. Úgyhogy aki esetleg nem ért el, attól elnézést kérek, és a héten minden elmaradásom bepótolom.
Amikor az ember nyitott “házban”, falak között dolgozik, nem csak a nagy meleg az ellensége. Bár ha belegondolok, akkor ezek az élőlények semmiképp sem ellenségek, de néha igazán kellemetlenné tudják tenni a munkát.
Emlékeztek Pityke őrmesterre? Be kell vallanom: én is csak halványan. Tudom, hogy egy mese volt, mert aztán felnőtt fejjel néhány éve belenéztem pár részbe.
Ennek nem sok köze van az elektromossághoz, bár annyi mindenképpen, hogy a szolárium is “áramot eszik”.
Gyerekkorom óta kísértenek a darazsak, már akkor kipécéztek maguknak. Azóta a helyzet nem javult, én nem szeretem őket, és ők sem engem.
Kezdődik az iskola és az óvoda, és ilyenkor hagyományosan át szoktuk nézni a gyerkőcök dolgait. Nemcsak itthon, és nem csak az elektromos berendezéseket.
Balatonfüred, Veszprém, és még sorolhatnám. Sok helyen voltunk az utóbbi időben, és megdöbbenve tapasztaltam (na jó, annyira nem megdöbbenve), mennyi helyen van panel.