Most olvasom, hogy megint fellángolt a vita az erkélynapelemnek nevezett fotovoltaikus szerkezet körül. Érdekes lesz látni, hogy most hova fut ki ez a dolog. Tőlünk nyugatra ezek a 600-800 Wattos rendszerek terjednek, mint a veszedelem.
Azt hiszem ez a téma kimeríthetetlen. És azt is gondolom, hogy direkt így van. Egyik oldal, másik oldal. És tényeket sorolunk ahelyett, hogy kérdéseket tennénk fel. De ez lehet, hogy mindennel így van.
Van ennek az egésznek egy komolyabb bohózat jellege is. És amolyan kenyeret és cirkuszt a népnek. Mert miért is áldoznánk a kiszámíthatóság és következetesség oltárán?
– Petikém, fel. Fel kell. Nincsen nekik ejszen más választásuk. Persze van, de azzal beleállnak a földbe. Meg mink is Petikém. De akkor gyüttök velem nyugatra – hangzott el egy beszélgetés a múlt hét elején, ami egy egyszerű pici cikk okán született, ami aztán újra felfújta a napelem lufit.
Olyan rég volt bármi hír erről (meg hát én magam meg is untam a nagy felhajtást és talán mindenki (is)), úgyhogy egy minap megjelent cikket idézve felelevenítjük kicsit az ügyet.
Bár amikor ezeket a sorokat írom, éppen felkelt a nap, és úgy néz ki, hogy sütni is fog végre egy kicsit. Tiszta az égbolt, éjszaka havazott is. Igazán ránk fér. Nemcsak a D vitamin termelésünk és jókedvünk okán, hanem hogy némi mannát termeljen a szegény napelemeseknek.
Nem is igen értek hozzá abban a mélységben, ahogyan kellene, nem is követtem úgy az eseményeket, hogy arról érdemben nyilatkozni lehetne. De hogy már nem is lehet kibogozni, hogy ki kivel, mikor, hol, miért és most akkor mi a nyavaja is van…
Kedves barátom hívta fel a figyelmem egy videóra, ami az elmúlt időszak “lerágott” csontjáról szól. De nem akárhogyan, hanem idősebb szakemberek szemével. Akiknek már mindegy, hogy mit mondanak. (ergó nem kell pc-nek, azaz politikailag korrektnek lenniük, hogy ne bántsanak meg a véleményükkel senkit)
Túl sok újdonságról beszámolni nem lehet ezen a téren, ami történt, megtörtént. Szánalmas, és rémisztő, hogy folyamatosan esnek ki a csontvázak szekrényből. Persze ezek azért olyan csontvázak, amik már korábban ott voltak a szekrényben, ki is estek onnan már egyszer-kétszer.
Úgy gondolom, hogy gondolok valamit. És ha gondolok valamit, akkor azt – vállalva a kockázatot -, el is lehet, és érdemes is elmondani. Mivel ez a kérdés sokszor felmerül, lehet, hogy érdemes tisztán látni benne.