Úgy indultam neki ennek az évnek, hogy a korábbiakkal ellentétben “melósabbra” vettem a figurát. Vállalható volt a felújítás ezen része, még a 4 napos hét ellenére is. Még egy kis lazulásra is volt lehetőségünk: egyik nap korábban el kellett mennem.
Gyakran megkérdezik tőlem, hogy meddig dolgozunk. Ez főleg így ősszel a jellemző, amikor felméréseken járok. Valahogy az van az emberek fejében, hogy télen nem lehet
Van egy álmom. Mint Martin Luther Kingnek, és mint sok dalszövegben. Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne a családi vállalkozás szakmai részébe bevonni a család hölgy tagjait.
Amíg világ a világ, mindig lesznek olcsó és drága szakemberek. Sajnos olyan világot élünk, ahol nagyon nehéz kiválasztani azt, hogy melyikben is bízzunk. Bármennyire is szeretnénk, nincsenek tuti receptek a kiválasztásnál.
Én magam régóta korán kelek, és szeretek is korán kelni. Azt tapasztaltam, hogy ez jót is tesz nekem. A hajnalok sötét csendjei vagy az éppen felkelő nap mindig az enyémek. Ez az én énidőm.
Ugye te ismered? Mondd hogy igen, és nem is kell tovább olvasnod. Ha viszont nem ismered, akkor muszáj leszel végigfutni az írást. Be kell valljam, hogy én eddig sötétségben éltem ezen a területen.
Javában tombol a nyár. Szeretem. Bár a túl nagy meleg nem tesz jót, de a hajnali hűvösben indulás és az esti naplementék kárpótolnak, és visszahoznak sok-sok emléket a gyerekkoromból.
Ahogy itt ülök, és írom ezeket a sorokat, már csak mosolygok a múlt hét hétfő reggelén. Sőt, pontosabbnak kell lennem: az elmúlt hetek hétfő reggelein. Mert most több is lett belőlük.
“Nincs mese, pakolni kell!” – szoktam mondani itthon a gyerekeknek. Aztán olyan szomorúan néznek rám. De rá kellett jönnöm, hogy még nem értik, hogy ez csak egy szólás. Ezért mindig elmondom nekik, hogy lesz este mese, de azért pakolni kell.
Tényleg nagyon szeretek fővállalkozóknak vagy generálkivitelezőknek dolgozni. Természetesen megválogatom, hogy kivel “szűröm össze a levet”, de többségében ilyen szempontból állandó, visszatérő “kuncsaftjaim” vannak.