Ez a dolog rémesen egyszerű. Mész, figyelsz, gondolsz, érzel, írsz. A sztorik a lábunk előtt hevernek, csak le kell hajolnunk értük. És egy lakótelepen ez hatványozottan igaz.
Pesterzsébetet nagyon szeretem. Viszonylag közel van a “város”, van minden, ami kellhet, és mégis egészen élhető terület. És ami az én szempontomból még fontos: nagyon sok féle panel található ezen a területen.
Most olyan helyen dolgoztunk, ahol az emberek szinte egymás arcában élnek. Bár Kelenföld ezen utcái a város egyik legjobb részei (közlekedés, ellátottság, zöldterületek, stb.), mégis azt kell mondjam, bizonyos területeken annyira közel vannak egymáshoz a paneltömbök, hogy szinte együtt élsz a szemben lakókkal.
Meleg nyári napokon, otthon nagymamámnál megszokott volt a hűvös ablakpárkányon vagy a farakás tövében “sütkérező” macska látványa. Irigyeltük is mindig őket, bár egy ideje már nem találkoztam hasonlóval.
Úgy gondolom, hogy az életben vannak nagyon meghatározó élmények. Azt hiszem az enyémben sok ilyen köthető a panellakásokhoz. Tulajdonképpen, mikor elmegyek dolgozni reggel, olyan mintha haza mennék.