Ez itt és most csak egy kis családi élménymegosztás lesz, egy pici mese, aminek a végére kiderül, hogy mi köze is van az egésznek a villanyszereléshez. A családunk férfitagjai így vagy úgy, de egy idő után eltaláltak az elektromossággal kapcsolatos munkákkal. (keresztapám beceneve pl. Amper volt).
Jó, ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy én most ezután teszthorgász leszek vagy ilyesmi, és ontom magamból a különböző horgász videókat. Úgy hiszem, ez komoly vállalkozás lenne, sok idő és energiabefektetés, amire nem nagyon van akarat bennem.
De nem ám! Hideg is van, halat is nehéz fogni, inkább dolgozunk sokat a jó meleg panelban! Most sokat, aztán majd ha jön a jó idő szezonja, akkor kevesebbet. Hogy mehessünk horgászni!
Ennek nem sok köze van az elektromossághoz, bár annyi mindenképpen, hogy a szolárium is “áramot eszik”.
Múlt kedd egy igen szép és kellemes napsütéses nap volt. A munka is kiválóan haladt ebben az időben (és persze a 3 hét pihenés is megtette a hatását), ezért úgy gondoltam lelépünk korábban, és pecázunk egy kicsit a gyerekekkel.
Bizonyára feltűnt nektek, hogy megjelent pár horgászós kép a gyerekekkel. Nos igen, végre rászántam magam: ha már itt egy tó, közel hozzánk (nem is csak egy, hanem több!), akkor menjünk végre pecázni.
Kezdetét vette a felkészülés, aminek fontos része volt egy teszt, amit a hétvégén el is végeztünk. Nevezetesen: hogy bírjuk-e a bezártságot együtt egy icipici helyen, és hogyan élünk túl pár napot az otthon kényelme nélkül.
Egy kedves barátom tapasztalataiból merítve írok most. Ő tette fel kérdésként, és jutott arra a következtetésre, hogy napjainkban az emberek legnagyobb problémája: hogy internet legyen.
Hát végre eljött az én időm! Nem mondom, hogy nem vártam, mert de. Dolgoztam érte eleget és keményen, de ez a 2 óra mindenért kárpótolt!
Ha már Balaton, és ha már nyaralás, valószínű idén nem hagyjuk ki a pecázást. Ahogy ezeket a sorokat írom, a döntés már megszületett, az engedély kiváltásra kerül, indulhat a kaland.