Történt ugyanis, hogy lakásfelújítás során, már a festési fázisban, a sarokban lévő kiemelkedés csiszolgatása és eltüntetése közben a glettvassal a festő egyszerűen “elvágta” a szomszéd lakás betápláló fővezetékét. Igen, a szomszéd lakás fővezetékét, mégpedig ebben a lakásban.

Felvetődött hát a kérdés, amivel tulajdonképpen megkerestek: hogy kerül ez oda? Normális-e ez? Mivel látják, hogy én felülvizsgáló is vagyok, minősített ELMÜs-EONos szerelő is, és panelekre specializálódtam, én biztosan tudom, hogy honnan lehet megtudni, hogy annak ott kellett-e mennie? Vagy sem?

Elmondtam, hogy ezzel a jelenséggel találkoztam többször magam is, egyik oldalról is, mikor én találkoztam a szomszéd vezetékével. És a másik oldalról is, amikor látszott, hogy a szomszédon keresztül “megy” a régi “tyúkbél”, és a teljesítmény bővítéshez az újnak ekkor új nyomvonalat kellett találni. Sajnos azt nem lehet tudni, hogy ez mennyire volt szabályos.

Egy azonban biztos: ezek a nyomvonalak mindig gyárilag kialakított hornyokhoz, doboz helyekhez, csövekhez kapcsolódnak. De ha tuti biztosra akarnak menni, – mondtam -, érdemes ellátogatni a helyi önkormányzat építési osztályára, ahonnan lehet elküldenek a levéltárba. Mert ezeken a helyeken esélyes, hogy megtalálható valamilyen terv vagy nyilatkozat, ami alapján kideríthető, hogy annak a fővezetéknek ott kellett-e lennie.

Tudom, ennek kicsi az esélye, de van eset, amikor egyes építkezések jól dokumentáltak voltak, és ezekről az iratok elő is “varázsolhatók”. Végül kiderült azért, hogy ők úgy gondolták, hogy én kimegyek, felülvizsgálom a hálózatot is majd, és aztán írásban adom azt is, hogy annak a fővezetéknek nem ott kellene lennie.

Azt gondolom erről az esetről, – bár ez nem került szóba a hívás során -, hogy a fő gond az volt, hogy a helyreállítás lesz az, ami sokba kerül. Szinte bizonyos, hogy a meglévő vezetékeket összekötni biztonságosan nem lehet (betont nem véshetsz, doboznak nincs hely).

Bár azért vannak alternatívák, de látatlanban ez nem ítélhető meg. És ha a helyreállítás csak úgy kivitelezhető, hogy ehhez új nyomvonal, új vezetékek, és az ezzel járó ELMÜs-bejelentős-átvevős “macera” társul, akkor ez bizony nem 10 fillér. Ezért meg tudom érteni, hogy senki nem szeretné fizetni.

Merthogy ki is a hibás? Az akinek a lakásán keresztül megy a vezeték, és véletlenül elvágja, elfúrja? Vagy az, aki tulajdonképpen tulajdonolja a vezetéket, mert hogy minek “vitte” más tulajdonán keresztül? És végeredményben ki fizeti?

The post Ki fizeti? appeared first on Villany Péter.

Bár igazság szerint nem azok, de mind ugyanazt a folyamatot képviselik a “népnyelvben”. Mert ennek a folyamatnak a tényleges neve: teljesítménybővítés. Erről írtam hosszabb cikket/cikkeket is nemrég, ha érdekel, szívesen belinkelem a kommentekhez.

A teljesítménybővítésre akkor szükség van, amikor az átalakítás vagy felújítás után több, és nagyobb energiaigényű gépet szeretnénk alkalmazni, akár egyszerre is. Egyszerű példa: a gáz főzőlap helyett indukciós főzőlapot szeretnénk.

Ekkor azt az áramszolgáltatótól szükséges kérvényezni (megvan a megfelelő folyamata, erről is van anyagom), hogy több áramot szeretnénk a lakásban használni. Hogy ez engedélyezve legyen, különböző szerelés munkálatokat kell elvégeztetni a mérőóra körül.

Ilyen például a címben írt fővezeték csere is, ami – mint a nevében is benne van – a lakásba “bemenő” “áram szállítóvezeték” cseréje. Természetesen ez ennél egy picit bonyolultabb, és több lehetséges megoldás is kínálkozik. Erről szívesen adok tájékoztatást igény esetén, ha felmerül az igény a többletenergiára.

The post Fővezeték csere? Mi az? appeared first on Villany Péter.