“Nincs mese, pakolni kell!” – szoktam mondani itthon a gyerekeknek. Aztán olyan szomorúan néznek rám. De rá kellett jönnöm, hogy még nem értik, hogy ez csak egy szólás. Ezért mindig elmondom nekik, hogy lesz este mese, de azért pakolni kell.
Amikor mindenki leteszi a lantot az iskola szekcióban, és a diákok elmennek nyári “szabadságra”, a villanyszerelő csak ekkor indul neki úgy igazán a betűk és paragrafusok erdejének. Indul a tanfolyam szezon! De miért is? Elsősorban 2 oka van.
Súlyosnak gondolhatnám a helyzetet, de lehet, hogy ez csak a felgyorsult világ és a modernitás velejárója. Abban a világban, ahol podcastek, videók és hangoskönyvek vesznek minket körül, valóban nehéz megtalálni az olvasás helyét.
Nagy kedvencem lett ez a dolog, és bár őszülő halántékkal sok dolgot nem is igazán értettem belőle, így komoly ábrázattal és kíváncsian lettem tagja egy “emberkísérletnek”.
Egy kedves barátom mondja mindig: “Péter, amikor elértél egy célt, vagy lezártál egy projektet, adj magadnak egy kis ajándékot. Hogy érezd: sikerült. Ez bármi lehet, egy csoki, egy kis idő, bármi.”
Az egyik legfontosabb dolog egy kis cég esetén is: a fejlesztés. Számomra ez mára már vitathatatlan. De ugyanakkor mit is jelent ez? Mit fejleszt egy villanyszerelő? Azonkívül, hogy mondjuk áramot egy aggregátorral…
Nem gondoltam volna, hogy eljön ez az idő. Illetve igazából azt nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan jön el ez az idő. Hol vagyunk már az általános iskola idején megismert Commodore 64-hez képest…
Az első és legfontosabb az időm menedzselésének megváltoztatása. A gyorsuló világ magával hozza a változtatási képesség fejlődésének szükségességét. Egyszerűen bizonyos ötletek kihasználására nincsenek már hónapjaink sem.
Imádom a villanyszerelést, megtaláltam benne azt a kihívást, kreativitást, amiben teljesen otthon tudok lenni. Folyamatosan egyre mélyebb és mélyebb “bugyraiba” süllyedek, és egyre jobban és jobban érdekelnek a részletek. És hát van mit tanulni…
Amikor eldöntöttük, hogy miről is írjak e hét csütörtökén, adta magát a hétfői és a tegnapi bejegyzés után az a gondolat, hogy megint a konyha és a villanyvezeték árának összehasonlításáról írjak. Nagyon rajta van a fókuszom most ezen a témán, de aztán másfelé fordult a figyelmem.