Szó szerint és a meleg miatt átvitt értelemben is.
Általában azt lehet megfigyelni – és ez független az évszakoktól -, hogy vannak időszakok, amikor egyszerűen annyi dolgod lesz, hogy nem látsz ki belőle.
Gyermekeim iskolájában létezik egy úgynevezett trimeszteri projekt. Ez azt jelenti, hogy egy adott időszakban a gyerkőcnek el kell készítenie egy általa kitalált témakörben egy “bemutatót”.
Így igaz, aminek nagyjából az a lényege, hogy nem unatkozunk egy percre sem. Persze, ha dolgok simán mennének, akkor nem beszélhetnénk erről.
Ez itt és most csak egy kis családi élménymegosztás lesz, egy pici mese, aminek a végére kiderül, hogy mi köze is van az egésznek a villanyszereléshez. A családunk férfitagjai így vagy úgy, de egy idő után eltaláltak az elektromossággal kapcsolatos munkákkal. (keresztapám beceneve pl. Amper volt).
Mondhatni, hogy régivágású csávó vagyok, de imádok telefonálni. Főleg az a legjobb, amikor engem hívnak. És igazság szerint szerencsére sokat és sokan hívnak. Nem csak az ingatlanpiaci rodeó és a támogatások miatt, hanem mert jó régen szerelünk panel villanyt, és szolgálunk kiváló munkával. És ennek bizony híre megy.
Nemrégiben olvastam (és már korábban többször is), hogy az ember az aktív élete 70%-át a munkájával, a munkahelyén tölti. Szerintem ez önmagában is brutális szám, függetlenül attól, hogy pontos-e vagy sem.
Azt mondják, hogy “ami nem öl meg, az megerősít”. A székelyek ezt kiegészítik: „Kivéve a medve. Mert az megöl”.
Egy hasonlattal élve olyan volt, mint amikor elkezded a pokolban, majd szép lassan igazán melósan a mennybe jutsz, hogy aztán egy óvatlan pillanatban hirtelen újra a pokolban találkozz önmagaddal, de onnan szinte egyből felrántanak a felhők közé.