Kedvenc sportom. Valamikor a 2000-es években fedeztem fel magamnak azt a blogot, ami egyébként – egy másik formában ugyan – de mindmáig létezik. Ennek kapcsán már a tévében is néztem a meccseket.
Végre egy kis kikapcsolódás. Úgy érzem ez már járt nekem az utóbbi idők nagy hajtása után. Jólesett “elbújni” a világ elől. Úgyhogy aki esetleg nem ért el, attól elnézést kérek, és a héten minden elmaradásom bepótolom.
Ez itt és most csak egy kis családi élménymegosztás lesz, egy pici mese, aminek a végére kiderül, hogy mi köze is van az egésznek a villanyszereléshez. A családunk férfitagjai így vagy úgy, de egy idő után eltaláltak az elektromossággal kapcsolatos munkákkal. (keresztapám beceneve pl. Amper volt).
“De a törpök élete, nem csak játék, és mese!” – gyerekkorom egyik kedvenc hétvégi rajzfilmje volt a Hupikék törpikék, és abban ez volt a főcímdal egyik sora. Beégett elég rendesen.
Múlt kedd egy igen szép és kellemes napsütéses nap volt. A munka is kiválóan haladt ebben az időben (és persze a 3 hét pihenés is megtette a hatását), ezért úgy gondoltam lelépünk korábban, és pecázunk egy kicsit a gyerekekkel.
Bizonyára feltűnt nektek, hogy megjelent pár horgászós kép a gyerekekkel. Nos igen, végre rászántam magam: ha már itt egy tó, közel hozzánk (nem is csak egy, hanem több!), akkor menjünk végre pecázni.
Mielőtt az a vád érne, hogy életveszélyes dolgokat tanítok a gyermekeimnek vagy írok le az internet népének, fontos leszögeznem, hogy ez mindenképpen megtörtént saját tapasztalat! De nem követendő.
Hát végre eljött az én időm! Nem mondom, hogy nem vártam, mert de. Dolgoztam érte eleget és keményen, de ez a 2 óra mindenért kárpótolt!
Irigylem is őket ám! Amikor hazaérek, még tele vannak energiával (szoktam is mondani adjatok egy kicsit, ilyenkor kézrátétellel gyógyítanak). Teljesen fel vannak pörögve a napi eseményektől, és csak mondják, mondják, mondják…
Szokták volt mondani (főleg a kőművesek, ahol most dolgozom), hogy a villanyszerelő az élet császára. Meg hogy a legjobb a villanyszerelőnek: “Idegyün, rendezkedik, rajzolgat, hümmög, azt’ kettőkor megyen haza!”