Van egy álmom. Mint Martin Luther Kingnek, és mint sok dalszövegben. Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne a családi vállalkozás szakmai részébe bevonni a család hölgy tagjait.
Itt az idő: “Apa kezdődik!” Mikor ezek a sorok kikerülnek a “forgalomba”, már a repülőn ülünk, és úticélunk először Frankfurt, majd Helsinki, és végül vonattal Tampere.
Tampere egy város Finnországban. A térképet sokat nézegetve, streetview-t és webkamera képeket elemezve nem túl nagy város, sok agglomeráció beli településsel. Még több tóval, szép utcákkal, csinos vonatokkal és villamossal. Van minden, mi szem szájnak ingere.
Hogy kisgyerekként volt-e már affinitásom a villanyszereléshez? Hát hogyne! Hiszen villanykörte formájú fejjel születtem, csörgő helyett csípőfogóval játszottam, és még az óvodában is csavarhúzó volt a jelem!
Egyik kedvenc sportágam a jégkorong. Valamikor az ezredforduló táján találtam rá az élvonal meccseire, úgy emlékszem pont egy világbajnokság alkalmával. Mint kiderült, itthon is van, még válogatott csapat is, de akkor ez még egy szűk réteg kuriózumnak számító sportja volt.
Szerintem sokan emlékeztek még a Dragon Ball mesére. Annak idején délutánonként vetítették, nagyjából pont úgy ért haza az ember fia az iskolából. Aztán betiltották, majd átkerült egy késő esti időpontba. Még hellyel-közzel azt is néztem, de már egy idő után az alvás fontosabb volt.
Kedvenc sportom. Valamikor a 2000-es években fedeztem fel magamnak azt a blogot, ami egyébként – egy másik formában ugyan – de mindmáig létezik. Ennek kapcsán már a tévében is néztem a meccseket.
Végre egy kis kikapcsolódás. Úgy érzem ez már járt nekem az utóbbi idők nagy hajtása után. Jólesett “elbújni” a világ elől. Úgyhogy aki esetleg nem ért el, attól elnézést kérek, és a héten minden elmaradásom bepótolom.
Ez itt és most csak egy kis családi élménymegosztás lesz, egy pici mese, aminek a végére kiderül, hogy mi köze is van az egésznek a villanyszereléshez. A családunk férfitagjai így vagy úgy, de egy idő után eltaláltak az elektromossággal kapcsolatos munkákkal. (keresztapám beceneve pl. Amper volt).
“De a törpök élete, nem csak játék, és mese!” – gyerekkorom egyik kedvenc hétvégi rajzfilmje volt a Hupikék törpikék, és abban ez volt a főcímdal egyik sora. Beégett elég rendesen.