Szokták volt mondani (főleg a kőművesek, ahol most dolgozom), hogy a villanyszerelő az élet császára. Meg hogy a legjobb a villanyszerelőnek: “Idegyün, rendezkedik, rajzolgat, hümmög, azt’ kettőkor megyen haza!”
Hát igen, de ez az állapot hamar elmúlik, mint a pünkösdi királyság. Másnap aztán látványosan, teátrális mozdulatokkal vésni kell, hogy látszódjon, ez egy piszok nehéz munka. Jó időben, jól elhelyezett apró sóhajok és megfelelő hangsúllyal kimondott “munkás” kötőszavak mind-mind a hatás fokozására valók.
De ma még pihenés van, és tegnap közös családi program: takarítás volt a soron. Ez itthon a pasik feladata, ki van osztva, ki mit csinál. Egy kis porszívózás itt, egy kis felmosás ott, némi szőnyegtisztítás egy kis pokróc rázással egybekötve, és máris jó illat van a lakásban.
Ámbátor ez is hamar múlik, mint a pünkösdi királyság: úgy elillan a takarítás utáni tisztaság, ha 2 gyerkőcöd van, hogy csak na…
