A kezdetek kezdetén úgy működtünk, hogy felállítottam egy tervet, és nagyon pörögtem rajta, hogy időben minden pontját végrehajtsuk. És persze ha nem sikerült, akkor ideges voltam. Nem az a csapkodós fajta, hanem az a durcás típus.
Végül rá kellett jönnöm, hogy egy panellakásban bármilyen tervet találhat az ember, lesz egy pont, ahol az biztosan borul. Ez lehet már rögtön az elején a bontásnál, vagy akár menet közben, előre nem látható módon.
Ezért egy idő után már tudatosan kalkuláltam ezekkel a szituációkkal, sőt a szituációk szituációjával is. Ez pedig olyan jól sikerült, hogy most már – külső szemmel nézve is – nemcsak végtelenül profi lett a kivitelezés menete, hanem kellőképpen jól is érzem magam benne.
