Egy pici darab a múltból, egy pici emlék, egy percnyi töredék valakinek az életéből. Része leszel a történelemnek, és megmutathatod másoknak is. Azt hiszem valami hasonló érzés hajthatja az igazi régészeket is.
Na jó, nem az Indiana Jones féle hihetetlen kincskereső formákat (bár vannak legendák belvárosi villanyszerelőktől falakban talált dolgokról). Hanem azokat, akik az apró darabkák nyomán rekonstruálnak 1-1 mozzanatot, vonnak le következtetéseket.
Na valami ilyesmi történik velem is.
Tudatosan keresem azokat a helyeket egy lakásban, ahol az általam kincsnek tartott dolgok fellelhetők lehetnek. Megvannak azok a “lyukak”, ahová előszeretettel dugtak el ezt-azt az építkezés munkásai. (Hogy direkt csinálták-e, vagy csak messze volt a szemetes, nem tudjuk már meg.)
A legtöbbször ezek újság darabkák. ezeken néhol látszik a dátum, de néhol csak egy-egy darabka cikk maradt meg, és a tartalmáról lehet következtetni a dátumokra. (Néha meg is lehet találni szöveg alapján az újság digitalizált változatát.) Ebből pl. elég pontosan be lehet lőni, hogy mikor dolgozhattak adott emeleten.
Bizonyos tárgyak esetén (pl. tejeszacskó) szintén szerepel a csomagoláson dátum. Vagy ár. Dátum esetén elég jól el lehet helyezni az idővonalon, árcímke esetén csak tippelni tudunk.
