Nagyon kemény az élet. Felelősen gondolkodó vállalkozóként pedig, aki több ember megélhetését, és ezáltal több család életét is befolyásolja így vagy úgy, még nehezebb. Egyszerre figyelni arra, hogy jó legyen mindenkinek: munkatársaknak és ügyfeleknek egyaránt.
Békeidőben is embert próbáló feladat ez, de amikor minden összejön…
Akkor egy kicsit megrettensz. Most utólag már bevallhatom, hogy volt egy időszak a nyár derekán, kb. 1-1,5 hónapja, amikor nem nézett ki rózsásan a helyzet. Persze utólag végiggondolva a szituációt ebben nagy mértékben benne volt a saját magam “elásása” a munka által.
Amikor eltemeted magad a napi robot alá, mert nincs más megoldásod a kialakult szituációkra. (és néha van úgy, hogy segítséged sincs ilyen esetben) Amikor azt érzed, hogy egyik napról a másikra élsz, és csak azt a távoli egy pontot látod, amikor végre vége kell legyen.
Na ilyenkor hajlamos lehetsz azt gondolni, hogy tényleg minden milyen rossz, és a jövő is kilátástalan. Ilyenkor úgy tűnik, nem jön semmi új munka, senki nem keres, stb. Egyszerűen a víz alatt vagy, és nem látsz ki a napi “rutin” alól. Mintha folyamatosan tüzet oltanál, és a vízfüggöny, a pára meg a füst miatt nem észleled a jeleket.
Pedig a jelek folyamatosan ott vannak, csak ilyen esetekben nem ezeken van a fókusz. Visszatekintve és elemezve a helyzetet, megtaláltam a megoldást, amit gyorsan be is vezettem. Ez megnyugvást hozott, és mivel a végére is értem a feladatoknak, új időszámítás kezdődött.
Ami a legszebb az egészben, meglepődve tapasztaltam ezen időszak végén, hogy mégiscsak jól alakult minden, mert úgy néz ki, hogy kis szünetekkel ez az év már “le van rendezve”, és van pár olyan megkeresés, akikkel már jövő évet tervezzük. Egy szó mint száz, minden jó ha, jó a vége.
Köszönöm mindenkinek a türelmet és a kitartást, most egy picit még pihenünk (már akinek nincs otthon dolga, ugye), és feltöltődve újra nekiállunk, hogy még több biztonságos elektromos hálózatot építsünk.
