Korábban is írtam már róla, de korunk egyik nagy problémája (és jelen pillanatban minden is erről szól) a növekvő energiaigény. Egy véges univerzum véges erőforrásait használva lehet most mentünk el falig?
Fiatalabb koromban, egyetemistaként sokszor hallottam ezt: el fog fogyni ez, meddig elegendőek a készleteink ebből. De hát ki foglalkozott ezzel akkoriban? Enni mindig volt mit, szomjasak se nagyon voltunk… a többi meg már történelem.
De most felnőttként aggodalommal figyelem az eseményeket. Bár amire ráhatásom nincsen, azon sokat nem stresszelek, de a napokban egy podcast hallgatása közben ötlött fel bennem a gondolat: akkor itt a vége?
Ha belegondolok az elmúlt 10 év szereléseibe, tényleg az a helyzet, hogy egyre-egyre több elektromos kütyü vesz minket körül. És hiába jobb a fogyasztásuk (energiatakarékosabb), egyre több van belőle, ami végső soron mégiscsak több “áramot” igényel.
Most pedig hirtelen az elfogyó energiatermelő készletek helyett új energiaforrásokat kell találnunk, illetve inkább rohamtempóban fejlesztenünk. És ennek most még vannak korlátai, de vélhetően nem sokáig.
A fejlesztés, a fejlődés olyan léptékű, hogy szerintem az energiaválság, ha nem pusztítjuk el magunkat közben (pl. nem robbantunk napot az ITER-ben – erről majd írok később), akkor sok érdekes megoldással fogunk találkozni a közeljövőben.
Mert akár tetszik, akár nem, elektromos kultúrában élünk, ahol az elektromos energia, ha úgy tetszik az áram, mindennek az alapja.
