Hiszem, hogy mindig mindennek oka van, ami körülöttünk történik. Ez nem nagy megállapítás. Ezek egy részéről talán tehetünk, egy részéről talán nem. De hogy az adott szituációkra hogyan reagálunk, az már igencsak rajtunk múlik.
Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű hónap ez az október, emiatt lélekben készültünk. De még ilyenkor is akadhatnak olyan dolgok, amikre nem lehet felkészülni, és még nehezebbé teszik az amúgy sem pehelysúlyú időszakot.
Kezdődött minden egy fal fel nem épülésével, ami miatt egy munkát kapásból csúsztatni kellett. Sajnos ezek a falak ilyenek: nem olyan könnyen épülgetnek, de ha nincsenek ott, akkor meg nem tudnak a kábelek oda bele menni. Ez sajnos tény.
Aztán ez még szuperül áthidalható lett volna (bár ki volt számolva már minden perc), de ekkor a lakás aurája úgy döntött, hogy nem és nem. Nem hagyja magát. Egyik gond a másik után, minden napra jutott valami: purhabos-nyikorgásgátlás, sniccer (vágókés)-teszt, kábel-hiány. Minden is.
És hogy nincs csúszás? Hát az javarészt annak köszönhető, hogy amikor kell, a kollégák odateszik magukat. Hogy az ismert szófordulattal éljek: “nem kicsit, nagyon”. Innen is köszönöm!
