“Megkaptam” már többször is, és értetlenül állok ezen kijelentés előtt. Szinte folyamatosan piszkálnak vele és kérdezik: minek “hajtunk” ennyire?
Nos, rendszerezzük a dolgokat kicsit. Először is fontos tisztázni, hogy mi mit is értünk “hajtás” alatt. Az értelmező szótár egy eldugott /a. részében ezt írják: “főnév (ritka): egyhuzamban, megállás, pihenés nélkül való kocsizás, lovaglás.”
Az elmúlt időszakban többször volt alkalmam más szakmákkal is együtt dolgozni. Az itt szerzett tapasztalataim is azt erősítik, hogy annyira nagy a kontraszt a normális tempóban haladó, a tervet végrehajtó csapat és a csinálgatom munkások között, hogy bizony utóbbi szempontból ez, amit mi csinálunk, a fentebb leírt “hajtás”.
Pedig nem.
Ha csak egy napunkat megvizsgáljuk, akkor egy tudatosan jól felépített rendszert kapunk, ami lépésről lépésre elvezet az elvégzendő feladat végére. Ha pedig ezeket a napokat összerakjuk, akkor egy kész, elektromosan felújított lakást kapunk.
Hogy ez kívülről durva tempónak látszik, azt elhiszem. Néha én magam is meglepődöm a kollégákon, hogy mennyi mindent el tudnak végezni egy nap alatt. Túlóra vagy “Hajtsuk meg egy kicsit!” nincs, a határidők maximális betartása és pontos, biztonságos munka van.
Szóval mi úgy érezzük belülről, hogy nem a mi munka tempónk durva, hanem sokszor az emberek vannak elszokva attól, hogy egy szakember meri is ígérni, és tudja is tartani a határidőket és a megbeszélteket.
