Nagy a nyomás!

Nagy a nyomás!

Nem könnyű a villanyszerelő élete. Főleg, ha magasan van a léc. Sok a munka, menni-menni-menni, megfelelni. Állandóan feszültségben élni, és csak úgy áramlanak körülötte a dolgok.

De két lábbal a földön kell járni, és jó vezetőnek is kell lenni. (És ugye a jó vezető valamilyen fémből van, a fém pedig szilárd, a Péter név jelentése pedig kőszikla, az is szilárd … oké, abbahagyom, de minden mindennel összefügg.)

Szóval mindenképpen nehéz a villanyszerelő élete, de mielőtt nagyon megsajnálnátok, elmondom, hogy nagyon szeretem ezt. Teljesen azonosulni tudok a szakmával, az ehhez kapcsolódó összes kihívással. És bár vannak jobb és rosszabb periódusok (mint mindenki életében), de összességében pozitívan értékelem a lehetőségeimet.

De azért nehéz. Mert úgy van ez, hogy ha valamit itthon kinyilatkoztatsz, hogy “ez lesz meg ez lesz meg így lesz meg úgy lesz”, és a párod meg a gyermekeid jobban beleélik magukat a szituba, mint te, akkor senki nem ment meg a végrehajtástól. Se a sok munka, se a sok tanulás, semmi.

De tényleg semmi. És addig-addig magyaráznak lelkesen arról, hogy milyen jó lesz a kispolszkis homokozó, meg milyen jó lesz nyáron villanyfényben málnát enni, és de szuper lesz gombnyomásra locsolni – hogy megcsinálod.

Mondom én, nehéz a villanyszerelő élete, nagy a nyomás.

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Csótány a lámpában!

Címnek inkább azt szerettem volna adni, hogy “A lámpa varázshatalmú szelleme”, de az nem fedte volna le igazán mondanivalót. A történet a múlt héten történt, amikor a munkáink többsége szerelvényezés volt.

Villany Péter

Te jó ég! Itt bányásztak! És én nem is tudtam!

Még kicsit visszatérve a tegnapi napelemes-leállításos írásomra, illetve azt ezt ihlető podcast-re, egy fontos dologgal találkoztam. Teljesen “véletlenül” dobta fel az egyik közösségi médium a régi bányász vasutakhoz tartozó kiállítást.

Villany Péter

Az öreg megmondja – Napelemista kalandok

Kedves barátom hívta fel a figyelmem egy videóra, ami az elmúlt időszak “lerágott” csontjáról szól. De nem akárhogyan, hanem idősebb szakemberek szemével. Akiknek már mindegy, hogy mit mondanak. (ergó nem kell pc-nek, azaz politikailag korrektnek lenniük, hogy ne bántsanak meg a véleményükkel senkit)