Abszolút kedvencem. Valami furcsa ok miatt az embereknek nem szúr szemet. De akinek igen, annak nagyon. És általában a legelső kérés ennek “eltüntetése”. Igen, a ruhaszárítóként lógó lámpa zsinórokról van szó.
Ezzel kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy azokban az időkben, amikor ezek az épületek készültek, mások voltak az irányadó szerelési utasítások (ez de jól hangzik, de így van). Az akkori lámpák vezetékkel, kábellel és dugvillával szereltek voltak, hogy a lakók könnyedén tudják felszerelni vagy cserélni őket.
A kapcsolóval nem közvetlenül a lámpát kapcsoltuk, hanem egy konnektort a helyiség egy adott pontján (többnyire fent). Azután ebbe a konnektorba ha beledugtuk a lámpa dugvilláját, a lámpánk működött.
Hogy ezután a zsinórral mi történt, ki mit kezdett vele, az már másik kérdés. Gyakorta látom az eredeti berendezésű lakásokban (eredeti padlószőnyeg vagy parketta, eredeti bútorok, stb.), hogy csak ott lógnak.
Édesapám révén nagyszüleim is panellakásban laktak a Fehérvári úton, és viszonylag sok emlékem van az ott töltött időkről. Nagyon szívesen és jó érzésekkel gondolok rájuk. Az illatokra, az emberekre és a benyomásokra is emlékszem. Még a lámpabúra képe is megvan
De hogy hogyan ment oda a “zsinór”, azt nem tudom. Azt hiszem a nyáron előszedek pár képet, amiken látszódhatnak ezek.
Mielőtt nosztalgiázásba csapnék át (bár a hangulatom most megvan hozzá), visszatérek az eredeti mondandóhoz.
Ha egy vagy akár több helyiségben megtalálható egy mennyezet alatt található konnektor, amibe dugvillával lámpa van “bekötve”, gyanakodjunk. Kevés kivételtől eltekintve nem lehet cserélni a vezetéket alattuk úgy, hogy azok a régi konnektorok visszatehetők legyenek.
És bár volt a “praxisunkban” olyan ügyfelünk, aki kérte vissza a kapcsolható dugaljakat a mennyezet alá, de azért nem ez az általános.
