– Mi lenne Péter? Mégis? Most mit parázol? Nem lenne munkánk. Aztán? Kimegyünk külföldre és kész. – mondta egy kedves volt kollégám, aki a maga egyszerűségével megoldotta ezt a problémát.
Ilyenkor néztem bután, és nem nagyon értettem mit nem értett, de utólag megértettem, hogy ő mit értett. Érted. Nincs is jobb, mint a múlt vicces jeleneteinek a felelevenítése. Ha erre gondolok, ez mindig mosolyt csal az arcomra. De ha a kérdés valóságára ránézünk, akkor valóban nevethetnékünk támad?
És ha egy pillanatra tényleg eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha az elektromosság egyik pillanatról a másikra megszűnne létezni körülöttünk. Nem fokozatosan, vagy “visszafejlődve” (csökkentve a felhasznált mennyiséget), hanem egyszer csak ránk kapcsolják a villanyt.
Ugye mi minden menne tönkre? Vagy hát nem is tönkre menne, hanem egyszerűen csak leállna. Kommunikáció, közlekedés, stb., stb… Vajon létezik-e erre vészforgatókönyv? Vagy egyes szolgáltatók és szolgáltatások képesek a saját berkeiken belül reagálni egy adott ideig, és megoldani a krízishelyzetet?
Nagyon-nagyon kíváncsi lennék rá, hogy mit reagálna az emberiség. Egyáltalán fel tudunk készülni egy ilyen eseményre? A mai – és gyakorlatilag egyre inkább – elektromos kultúránkban egy ilyen szituációra milyen válaszok adhatók? Mindenünk elektromos. Egy darabig bizonyosan jók lennénk a beépített energiatároló kapacitások okán, de azután?
Azt hiszem abban a pillanatban a legkisebb gondunk, hogy nem lesz munkánk…
