Imádom az évnek ezt az időszakát. Mindig komoly munka előzi meg, hogy mindent is lezárjunk és ne maradjon semmi sem a következő évre. Sikerült, és elmondhatom, hogy én is és ügyfeleim is elégedetten tölthetjük az ünnepeket.
Nálunk ez az év végi nagy hajrá időszaka, és bárhogy is tervezem lazábbra, mindig jó hajtós lesz. De nem baj, sőt. Ez még inkább erősíti azt az érzést, hogy nagyon jó lesz végre megpihenni a családom körében. Erőt ad ez az érzés, és amikor azt érzed, hogy legszívesebben feladnád, mégis mész tovább, és végül megcsinálod.
Gyerekként, emlékszem, eleinte a karácsonyi szünetet vártam nagyon. (Aztán pedig a szilvesztert és vele a bulikat, de ez egy másik történet.) Szerettem a fa illatát, szerettem díszíteni, és szerettem az ajándékokat is. Finomakat ettünk, és sokáig fent lehetett lenni.
Felnőttként ez egy kicsit átalakult. Idén például azt vettem észre magamon, hogy már megint azt várom nagyon, hogy essen végre a hó az ünnepek alatt. Meghatározó élmény és emlék, amikor szenteste édesanyámmal jó meleg ruhába felöltözve a szép fehér utcában, viszonylag nagy hóban sétálunk, és közben csodálattal nézegetjük a karácsonyi fényeket.
Tegnap olvastam, hogy Budapesten már húsz éve nem esett karácsonykor a hó. Mondjuk kb. ennyi ideje élek én is itt a környéken, és én sem emlékszem “ünnepi havakra”. Szilveszterkor és újév napján párszor ugyan belefutottunk komoly mennyiségű hó eltakarításába, de a karácsony nem volt fehér…
Ennek ellenére bent a lakásban a hangulat igazán ünnepi. És ezt mi magunk tesszük azzá.
Együtt vagyunk, békében, szeretetben, és most csak ez számít.
