Most olyan helyen dolgoztunk, ahol az emberek szinte egymás arcában élnek. Bár Kelenföld ezen utcái a város egyik legjobb részei (közlekedés, ellátottság, zöldterületek, stb.), mégis azt kell mondjam, bizonyos területeken annyira közel vannak egymáshoz a paneltömbök, hogy szinte együtt élsz a szemben lakókkal.
Itt a szomszédaid nem azok, akiknek melletted van a „kéglije”. De nem ám. Persze találkoztok néha, váltotok is pár szót, de ezen a részen viszonylag jól szigeteltek egymáshoz képest a lakások, ezért nem igazán tudod ki-mikor jön-megy. Pláne, ha nem is érdekel.
Na de a szemben lévő panelházak! Ott gyakorlatilag több emeletnyi szomszédod van. Mivel korán kezdtünk és várnunk is kellett a kollégánkra, nézelődtünk mi is. A 9-ik emeletről igazán szuper a kilátás. És láttunk is a kora reggelben sok érdekeset.
Az ébredező lakótelep látványa és zajai mindig is kedvencem lesz. Mint egy felbolydult méhkas. Szépen lassan elindult a nap. A kedvencünk most a táncos hölgy volt kb. az ötödiken. Volt egy hatalmas tükre is, így igazán kiváló képet mutatott több oldalról is. Azt nem tudtuk eldönteni, hogy balettozik vagy modern táncol.
Ehhez már kukker kellett volna, mint Csepelen Józsi bácsinak! Emlékszem rá, először csak két megcsillanó fényes pontot láttam az erkély vas rácsai között egy reggelen. Majd másnap ugyanezt az erkélyhez tartozó szoba ablakából, majd délben újra az erkélyről.
Harmadnap már tudatosan figyelgettem (véletlenül pont abban a szobában dolgoztam, ahonnan ezt látni lehetett). Rendszeres időközönként jelent meg a látcső változó helyeken, és ott látható is volt egy jó ideig. El is meséltem a tulajdonosnak az észrevételem. A válasz sem maradt el:
“Ja a kukkolós Józsi bácsi! Ártalmatlan a kisöreg. Elvált vagy 10 éve, a felesége ide költözött az ötödikre. Azóta figyeli, mert rögeszméje lett, hogy a nagyobbik fia kurvákra szórja el a gyerektartást.”
