Jégkorong, hajrá magyarok!

Kedvenc sportom. Valamikor a 2000-es években fedeztem fel magamnak azt a blogot, ami egyébként – egy másik formában ugyan – de mindmáig létezik. Ennek kapcsán már a tévében is néztem a meccseket.

Talán az első vb-élményem, amit már követtem élőben, és amikor már tudtam, hogy hogyan eszik vagy isszák ezt a sportot, a 2002-es székesfehérvári és dunaújvárosi torna volt. Itt még a második vonal egyik csoportjában játszottunk (elég jól, 2-ak lettünk).

Játszani soha nem akartam, egyszerűen csak vonzott a dolog nézőként. Akkor még nem mentünk meccsekre. Az eredményeket követtem, és ha a TV adott néha 1-1 meccset, azt megnéztem. Nem voltam/vagyok NHL fun, ami igazán érdekel, az a magyar játékosok szereplése.

Kimondottan izgalmas a külföldön játszók szereplését nyomon követni. Kik és milyen bajnokságokban játsszanak, milyen eredményeket érnek el. Meg-megdobban a szívem, amikor fiatal játékosok jó eredményeket érnek el. Hiszem, hogy ez hosszú távon jó lehet a válogatottnak.

Durva, hogy hogy telik az idő. Most már a családommal járunk meccsekre. Szinte csak a válogatott mérkőzésekre. Bevallom a tömeget nem igazán szeretem, ezért többnyire olyan napokon megyünk, amikor várhatóan kevesebben lesznek.

Imádom a szurkolást, és igazán felemelő, amikor pár ezer ember skandálja a jól ismert dallamokat és együtt énekel. Ezt az érzést semmi más nem tudja visszaadni. Olyan kicsit, mint egy drog: “Még, még, még, még, ennyi nem elég!”

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Amikor az ajánlásból baj lesz

Minden jól sikerült munka után felmerül az ügyfeleink részéről, hogy miért is nem alapítunk generálkivitelező csapatot, mert ha mindenki olyan profin csinálta volna a dolgát, mint mi, akkor minden rendben lett volna.

Villany Péter

Úgy élsz ahogy a gimnáziumban elképzelted?

Nagyon szeretek munka közben különböző hanganyagokat (újabban pedig podcast-eket) hallgatni. Főleg tanulni szeretek így (van amit előre én mondok fel magamnak), akár szakmai, akár egyéb dolgokról legyen szó.