Ezt el kell mesélnem. Nem igazán szerettem volna írni róla, mert ez mindenkinek a magánügye, és senkit sem szeretnék megbántani. Mert a vallás vagy nem vallás egy olyan része az életünknek, ami csak ránk tartozik, de igazán meg lehet bántani másokat ezen keresztül.
Szóval mindenképpen kényes téma, ezért nincs is semmi köze a villanyszereléshez, de az életünk változásához, és ezáltal a szokásaink változásához viszont nagyon is sok van, és egy panellakás felújítása közben találkoztam a jelenséggel, már többször is.
Ezért úgy döntöttem, hogy mégis írok róla.
Legutóbbi alkalommal három hete, a 9-ik emeleten újítottunk fel egy elektromos hálózatot Kelenföld közelében.
Jó munka volt, 4 nap alatt kényelmesen végeztünk, a srácok is profik voltak. Nagyon elégedett volt mindenki: a tulajdonos is, mi is. Win-win, azaz mindkét fél győz.
Azon a környéken sok a panel egymás hegyén-hátán, és jól láthatók egymás erkélyei és ablakai. De amúgy is, az egyik legnépesebb lakótelep ez, és talán az egyik legjobb látképet is biztosítja (innen látszanak a jó pár utcával odébb lévő házak “magaslatai” is). Templom is van, egy biztosan a közelben, jól hallatszott oda a déli harangszó.
Első reggel vettük észre az erkély beépített ablakán kihajolva, miközben az előző hét eseményeit vitattuk meg. 8 óra magasságában történt, hogy az alsó-szélső szomszéd olvasóval a kezében (rózsafüzér) imádkozott. A reggeli misét jelző harangszóra kezdve.
Ezt egyébként láttam már korábban is, a “templom-bezárások” alkalmával (ez nagyon nem jó szó, de ez jutott most eszembe). Ha jól emlékszem Újpesten.
De ott nemcsak egy, hanem két- három embert is. Akkor nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, ahogy igazából most sem, mert csak érdekesség képpen írtam, hogy hogyan változnak szokásaink a környezeti hatások által.
