Ionizáló hajszárító – az érzés, amikor megvág az áram

Talán sokan ismerik azt az érzést, amikor hajszárítás után a csaphoz, vízhez vagy szinte bármilyen tárgyhoz hozzáérve csípést érzékelünk egy pattanó hang kíséretében, és elrántjuk a kezünket? Ugyanez tapasztalható néha a bevásárlókocsin is.

Ezt a jelenséget az elektrosztatikus feltöltődés, az úgynevezett dörzselektromosság hozza létre. Különböző anyagok megfelelő érintkezésekor az addig semleges részecskéi kisebb nagyobb mértékben elektromos töltésűvé válnak. A töltés, a feszült állapot fennmarad a tárgyak szétválasztása után is, de az újbóli érintkezéskor kiegyenlítődik, azaz kisül.

Elviekben ennek a jelenségnek az ellensúlyozására találták ki az úgynevezett ionizáló hajszárítókat. A gyakorlatban azt tapasztaltuk (kollégám egyik barátja hívta őt a frissen felújított fürdőszobából), hogy csípett a víz. De csak a víz csípett. És csak hajszárítás után. És csak azt a testrészt, amit megfújtak a hajszárítóval. (Kipróbáltak mindent, komolyan.)

Tehát pontosan az ellenkező hatást érték el vele. De a magam részéről imádom a marketinget ami ez esetben így szól:

“Az ionizáló hajszárítókban lévő generátor milliónyi tisztító negatív iont hoz létre, amelyek segítenek fenntartani a haj ideális nedvességtartalmát. A kiváló hidratáció javítja a haj állapotát, regeneráló hatású, a fésülést lágyabbá és könnyebbé teszi, dúsítja és fényesebbé teszi a hajat.”

Szóval, ha ilyen csodás hajszárítónk van, ne essünk kétségbe. Természetesen, ha a fürdőszobában azt érezzük, hogy “ráz” a víz, vagy a csap vagy bármi hasonló, azonnal hívjunk szakembert!

Előfordulhat, hogy ártalmatlan sztatikus feltöltődésről van szó, de jelezhet komoly hibát is, főleg régebbi hálózatokon, amit nem szabad félvállról venni!

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Nagyon durva a munkatempónk

“Megkaptam” már többször is, és értetlenül állok ezen kijelentés előtt. Szinte folyamatosan piszkálnak vele és kérdezik: minek “hajtunk” ennyire?

Villany Péter

Te is úgy táncolsz, ahogy fütyülnek?

A múlt heti festős sztori írása közben gondolkoztam ezen, majd közvetlen utána egy pólófelirat jött szembe a neten. Véletlenek ugyebár nincsenek, így hát írnom kell róla, hogy miért is nem hallgatunk zenét munka közben.

Villany Péter

„Rázd meg, rázd meg, rázd meg jól a…”

…a fát”. Vagy a festőt. Ez a történet is régi (persze ez viszonyítás kérdése), és még pályafutásomnak nagyon az elején játszódott. Akkor még sokszor úgy gondoltam, hogy biztosan én rontottam el valamit, vagy az általam kivitelezett dolgokkal van probléma.