Hogy hogyan? Hát leginkább gyorsan. Vagy még inkább: gyorsan, hatékonyan és jól. Esetleg számolva a későbbi lehetőségekkel. Lehet, hogy nem sok köze lesz az írásnak a valósághoz, szakmainak pedig végképp nem lesz majd mondható.
Aki jobban benne él, majd kijavít, egyébként is szívesen veszem, több szem többet lát, és több ember többet is tapasztal. Vannak igazán előrevivő emberi viták (vagy inkább eszmecserék), ahol sértések és sértődés nélkül mindenki el tudja mondani a véleményét. És ezekből bizony sokat lehet tanulni.
Szóval én magam nem hiszem, hogy a trendeket figyelembe véve olyan bonyolult lenne tervezni és kivitelezni.
Egy hálózatot sem.
Biztosan volt olyan időszak, amikor okos és előrelátó (talán azért nem is túl népszerű, de ezt nem tudom) döntésekkel előre lehetett volna menekülni. És bár tisztában vagyok vele, hogy nem 10 fillér egy-egy alkatrész beszerelése, azt is tudom, hogy a rózsaszín köd mögött mindenki pénzt akar látni belőle.
Emiatt az sem mindegy, hogy mennyi idő alatt térül meg a befektetés. A kicsi, a nagy, a közepes. És itt olyan ellenérdekelt térfelek jöttek létre, amik szinte feloldhatatlanok. Adott a szolgáltató, a vevő, és a politika. Ha jobban megnézzük, mindegyiknek más és más az érdeke. Rövid, közép- és hosszabb távon egyaránt.
Ami majdnem biztos – és szerintem az látszik – ahhoz, hogy jó legyen a vége, most már csak úgy lehet a helyes irányba terelni a dolgokat, hogy valakinek az érdekei “sérülnek”. Vagy a befektetése, vagy megtérülése. De vajon ki mond le a jogos “jussáról”? Vagy le kell-e mondania egyáltalán?
De egy szó mint száz, az idő kereke nem visszafordítható, ezért most már abból kell főzni, amink van. És itt talán meg is állhatunk egy pillanatra és elmélázhatunk azon, hogy akkor tényleg mi lenne a jó?
És megfigyelhetjük azt, hogy végül ahhoz képest mi történik majd.
