Nem is olyan régen szereltünk egy itthon eléggé ismert (és talán picit túlárazott) márkájú érintőkapcsolót, és a kollégámban felmerült a kérdés (ő viszonylag “friss hús”), hogy ez vajon hogyan működik.
Mivel ezt az alap villanyszerelő iskolában nem tanítják (talán nálunk még szóba került, de nem emlékszem pontosan, de az OKJ-s “gyorstalpalón” biztosan nem), így az ember vagy önszorgalomból utánanéz és megérti (a divatos “self made”), vagy kérdez, és jobb esetben a tapasztaltabb kollégája tudja a választ.
Az általunk szerelt úgynevezett kapacitív érintő kapcsoló 2 részből áll: van egy érintési felület (ez maga a kintről látszó üveg és az alatta elhelyezkedő kb. ujjnyi nagyságú felület), és van egy relé, ami magát a kapcsolást végzi (ez van hátul, jó esetben a dobozban elrejtve). A relé egy elektromos érintkezőket működtető kapcsolóelem.
Az ujjnyi nagyságú felület felelős a kapcsolásért. Egy apró mágneses teret hoznak létre vele, ami töltésfelhamozást okoz a felette lévő üvegben. Amikor az ujjunkkal közelítünk, illetve hozzáérünk az üveghez, akkor a töltéseket elvezetjük (gondoljunk a bevásárlókocsira, ami megráz).
Ennek a változásnak az érzékelésére többféle módszer is létezik (itt most nem cél ennek mélységeiben elmerülni), a lényeg, hogy ez a változás működésbe hozza a relét, ami ténylegesen ennek a jelnek hatására fel-, majd újabb érintésre lekapcsolja a világítást.
Tulajdonképpen ennél kicsit bonyolultabban, de ez az elv működik az összes ma használatos érintőképernyős eszközben.
