Amikor eldöntöttük, hogy miről is írjak e hét csütörtökén, adta magát a hétfői és a tegnapi bejegyzés után az a gondolat, hogy megint a konyha és a villanyvezeték árának összehasonlításáról írjak. Nagyon rajta van a fókuszom most ezen a témán, de aztán másfelé fordult a figyelmem.
Tulajdonképpen ez a szakma, a villanyszerelés, kicsit olyan, hogy minél többet tudsz, annál jobban látod, hogy mennyi mindent kéne még tudnod azon felül, amit már tudsz. De úgy hiszem, ez a specializáció mozgatórugója.
Úgy, ahogy például én panel specialista villanyszerelő vagyok, mások az okosotthonok bizonyos fajtáinak specialistái, míg megint mások a napelemes rendszerek telepítésében szereznek mélyreható ismereteket. És az a helyzet, hogy ez a sok különböző tudás vonzza az embert. Mert ahány terület (okosotthon, villanyautó, stb.), annyi féle újnál is újabb megoldás, és érdekesebbnél érdekesebb eszköz.
Egyszerűen elképesztő késztetést érzek arra, hogy mindet megismerjem, mindet megértsem, és tudjak hozzászólni vagy kérdezni felőle (mert biztosan van már specialistája a területnek). Mert azt érzem: ha kimaradok, lemaradok, és soha nem lehet tudni, mikor kell valamit felhasználnom, vagy mikor találkozom olyan dologgal, ami adott helyzetben pillanatok alatt megoldja azt a problémát, amit korábban nagyon körülményesen lehetett csak megoldani.
Azt hiszem, hogy ez a fejlődésünk záloga, hogy képbe kerüljek az új dolgokkal. És ez bizony időbefektetés, tanulás, utánajárás. És pontosan itt kerül elő az: hogy hajlandó vagyok-e megfizetni az árát?
