A szitu gyors leírása: adott egy lakás, ahol a csövezés egy része a lépcsőházi lépcső építése miatt elakadt. Ezért én, mint villanyszerelő a lépcsőházban kopácsoltam kicsit a lépcsőn fekve két emelet között. A korláttól csak a fejem búbja látszott a hajammal.
Ajtónyitás, kulcscsörgés, ajtócsukódás, lift hívás. És a következő párbeszéd játszódott le, ahogy fentről rám köszöntek:
– Szervusz Zsuzsikám! – érkezett a megszólítás.
– Csókolom. – válaszoltam illedelmesen.
– Olyan rekedtes a hangod, beteg lettél?
– Hála Istennek én nem, csak a gyerekek.
– Na, de nincs komoly baj, ugye?
– Nincs szerencsére. Kicsit folyik az orruk, köhögnek, szedik a köptetőt, de jól vannak. Pár napot hiányoznak az iskolából.
– Nocsak, a fiad újra tanul? Nem is mondtad.
– Ó nem újra, hanem folyamatosan. Ügyesen olvas már.
– Megyek a boltba, hozzak neked is dianás cukrot Zsuzsikám?
– Igen, köszönöm. És 2 fél literes kólát is tudna hozni? Aztán majd megadom az árát, jó?
– Nocsak, te is láttad a takarítós videót a kólával és kipróbálod? Á hagyd a pénzt. Majd jövő héten te sütöd a hókiflit abból a különleges cukorból. Na meg is jött a lift, pá Zsuzsikám, majd becsöngetek, ha megjöttem.
