Egy kedves barátom mondja mindig: “Péter, amikor elértél egy célt, vagy lezártál egy projektet, adj magadnak egy kis ajándékot. Hogy érezd: sikerült. Ez bármi lehet, egy csoki, egy kis idő, bármi.”
Amikor az ember sokat dolgozik egy távoli cél eléréséért, és emiatt sokat dolgozik az apróságokon, hajlamos lehet vagy leereszteni, elveszíteni a fókuszt, és egy pont után nagyon nehéz fenntartani a lelkesedést iránta. Valahogy így van ez a Villany Péter márkával is.
Ki van tűzve egy távlati cél, ami bár elég stabilan odakerült, mégis olyan “homályos”. Aztán “természetesen” vannak éves, havi és napi célok, amiket meg egyszerűen csak csinálni kell. És bár tudod, hogy ezek kellenek ahhoz, hogy elérj oda, ahova szeretnél, de minden nap megtenni ezt borzasztó nehéz.
Magamról tudom: mindig akadna valami jobb dolgom. Mindig. De mégiscsak csinálom, és megyek előre, mert aztán a hozadéka, minden egyes perce utólag többszörösen megéri. Szerencsém is van ebben, mert nagyon jó emberek vesznek körül. Minden segítséget megkapok tőlük, hogy azt tegyem, ami ahhoz szükséges, hogy nem veszítsem el a célt.
Szuper dolog az is, amikor elismerést kapunk. Egy-egy ilyen alkalommal olyan emberekkel találkozunk, akik ugyanazt az utat járják, mint mi, néha még ugyanúgy is. Ugyanazok a nehézségeik (persze más-más mértékben), mint nekünk.
Jó látni, hogy honnan indultunk, és jó látni, hogy hova érkezhetünk. Köszönjük nektek, hogy veletek lehetünk, hogy ismerhetünk benneteket! Ezt látva, hogy ti is mennyit dolgoztok magatokért, sok-sok erőt ad nekünk is. Köszönjük!
