“Gyerekként utáltuk (nagycsoportos ovisként én legalábbis nagyon), felnőttként mit nem adnánk érte” – na mi az? Igaz-igaz, a címben lelőttem a választ.
Mivel viszonylag kevesen vagyunk, ezért elsődleges prioritás nálunk a hatékonyság lehető legmagasabb szintre emelése, és ennek megtartása. Mivel az emberi fizikai képességek határa véges, ezért a jobb gépek, hatékonyabb eszközök sokat segítenek. De egy pontig segítenek csak.
Egy könyvben olvastam a délutáni csendes percek jótékony hatását (sok példát is szállítottak sikeres emberek életéből). Gondoltam adok neki egy esélyt, mert egyébként nagyon szeretem ezt hétvégén.
Így hát bevezettem, bár a srácok még nem érzik teljesen ennek hasznosságát, én magamat meggyőztem már róla, és tényleg jót tesz.
