Múlt héten a fiam, Mátyás többek nagy örömére jeget tört (lett is jó idő és boldogság). De mivel névnapja hétközben volt, családi körben a hétvégén tartottuk meg a rendes “bulit”.
Nem toltunk ki vele (nagyon), nem kapott csak 2 könyvet. Viszont kapott LEGO-t, mer azt nagyon szereti. S bár ezek már nem olyanok, mint a mi régi legóink (amiből bármit lehetett építeni), azért kell kitartás és némi kézügyesség az összeépítéshez.
Azon gondolkodtam, lehet, hogy egy legóval – bonyolultságától függően – mi szülők vásárolunk magunknak 1-2 nap nyugalmat? Mert nálunk ilyenkor pusztán arra van szükség, hogy ott üljek, s míg ő épít, addig én is tudok minden mással foglalkozni.
Most például időt szakítottam Öveges professzor kísérleteinek átolvasására. De egyelőre hiába dörzsöltem a macis fésűt bármilyen ronggyal, a papírfecnit nem vonzotta magához (még). Ellenben a lányom jóvoltából lett sok-sok papírdarabkám.
