Érdekességként gondoltam közzétenni a múlt héten ezt az írást, de sajnos nem mehetünk el szó nélkül mellette, ezért megérdemel egy hosszabb cikket.
Sok a szóbeszéd azzal kapcsolatban, hogy a panel ilyen rossz, meg olyan rossz. Satnya minőség, kontár kivitelezés, stb. Ezeknek a “pletykáknak” természetesen van alapja, de azért érdemes megvizsgálni az okokat, és fontos lenne nem általánosítani.
Utólag könnyű ítéletet mondani, és én, aki több mint 2.000 lakást látott élőben, abban a helyzetben érzem magam, hogy azt hiszem, lehet véleményem. Rálátásom nem feltétlen, mert közel 700.000 (igen hétszázezer) panellakásnak ez csak minimális százaléka.
Sajnos az építésnél sem voltam ott (emiatt nagyon jó lenne időutazni), és csak hallomásból és beszámolókból (elsősorban édesapám révén) van képem. Maga a szerkezet – az ma is látszik – időtálló (érdemes rákeresni: a “Volga szálló bontása”). A kivitelezés az sajnos nagyon eltérő: egyet el lehet mondani, hogy gyorsan kellett csinálni, időre, és emiatt nem simogatták a falat, nem finomkodtak az anyagokkal.
Ha hibáztak, nem volt idő a normális kijavításra. Ez néhány lakásban a padlónál, az illesztéseknél, a vakolásnál (már ha van) látszik. Sajnos szerintem ide datálódik az az örökbecsű: “Jóvan az úgy!”– mondás.
És ez mind a mai napig rajtunk maradt, még ha dolgozunk is ennek az előítéletnek a lebontásán (megérne egy külön cikket).
Fontos azt is az akkori építőmunkások javára jóváírni (nem mentegetve a slendriánságot), hogy nem volt túl sok jó minőségű anyag. Ezt tudta az akkori ipar, ez lett beépítve. Érdekes, de elektromos szempontból nagyon jó és biztonságos dolgokat gyártottunk.
Hozzáteszem, sok helyen olvastam, hogy kb. 25-30 évre tervezték ezeket a hálózatokat, és bizony a legfiatalabb panelek is már 30 évesek idén (igaz, ezekben már rézből vannak a vezetékek kábelek). Szerencsére nem sűrűn találkozom vele, de ha igen, na akkor elképedek én is, miket “hagytak” az elektromos hálózatban időzített bombaként.
