Ígéretemmel ellentétben nem tettem fel képeket naponta a növénykékről, pedig minden nap fotóztam. De pillanatnyilag eléggé csalódott vagyok: úgy néz ki, hogy átvágtak. De nagyon.
Most vessetek egy pillantást a képre. Érdemes fél percet szánni rá. És számoljátok meg, kérlek: hány különböző növénykét láttok?
Megrendeltem két zacskóval. Papíron ugyanaz volt mindkettő. kb. 50-50 magot írt (kicsi 1 mm-es méretről beszélünk), így ezeket szétosztottam 2-szer kétfelé. Frissen vásárolt palántaföldbe kerültek, házilag “steril” körülmények között, kizárva az egyéb bekerüléseket (említettem már, hogy Kati kertész?).
Igen-igen, ez négy különböző növény. Felteszek ide egy rövid videót is, ha a képen nem látszik, de bizony ez négy, jól kivehetően teljesen különböző növény. Abban megegyeznek, hogy az első alkalommal két egyforma kis levelet hoznak, azaz kétszikűek.
De pillanatnyi csalódottságomon felülemelkedve, elsőnek röhögőgörcsöm volt (ahogy most is, miközben írom ezeket a sorokat), és izgalmas lesz látni, hogy valamelyikből lesz-e egyáltalán az ehető virágú növény.
Ismerősöm is jót röhögött ezen, majd azt mondta, olyan ez, mint valami brazil szappanopera, és biztos direkt csinálom. Hát … Az igazság az, hogy egyáltalán nem direkt, de újra bebizonyosodott, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró.
És még egy megjegyzés: az egyik növényke igencsak hasonlít gyermekkorom fél méter magas, szívós szárú gyomjára, ami előszeretettel nőtt a szántások szélén…
