Van egy nagyon kedves ismerősöm, aki nem olyan régen felhívott. Megkérdezte, hogy esetleg tudok-e számára munkát. Elmesélte, hogy az elmúlt időszakban nagyon nehéz az élete, egyszerűen eltűntek az ügyfelek.
Valóban nem. Eddig csak azt hittem ez “urban legend”, azaz városi legenda. Hiszen ki lenne olyan “merész”, hogy egy panel mellett az emeletről a kínai hosszabbítóval az elektromos autóját tölti?
Talán sokan ismerik azt az érzést, amikor hajszárítás után a csaphoz, vízhez vagy szinte bármilyen tárgyhoz hozzáérve csípést érzékelünk egy pattanó hang kíséretében, és elrántjuk a kezünket? Ugyanez tapasztalható néha a bevásárlókocsin is.
Nem is igen értek hozzá abban a mélységben, ahogyan kellene, nem is követtem úgy az eseményeket, hogy arról érdemben nyilatkozni lehetne. De hogy már nem is lehet kibogozni, hogy ki kivel, mikor, hol, miért és most akkor mi a nyavaja is van…
Minden jól sikerült munka után felmerül az ügyfeleink részéről, hogy miért is nem alapítunk generálkivitelező csapatot, mert ha mindenki olyan profin csinálta volna a dolgát, mint mi, akkor minden rendben lett volna.
Nagyon szeretek munka közben különböző hanganyagokat (újabban pedig podcast-eket) hallgatni. Főleg tanulni szeretek így (van amit előre én mondok fel magamnak), akár szakmai, akár egyéb dolgokról legyen szó.
Címnek inkább azt szerettem volna adni, hogy “A lámpa varázshatalmú szelleme”, de az nem fedte volna le igazán mondanivalót. A történet a múlt héten történt, amikor a munkáink többsége szerelvényezés volt.
Még kicsit visszatérve a tegnapi napelemes-leállításos írásomra, illetve azt ezt ihlető podcast-re, egy fontos dologgal találkoztam. Teljesen “véletlenül” dobta fel az egyik közösségi médium a régi bányász vasutakhoz tartozó kiállítást.
Kedves barátom hívta fel a figyelmem egy videóra, ami az elmúlt időszak “lerágott” csontjáról szól. De nem akárhogyan, hanem idősebb szakemberek szemével. Akiknek már mindegy, hogy mit mondanak. (ergó nem kell pc-nek, azaz politikailag korrektnek lenniük, hogy ne bántsanak meg a véleményükkel senkit)
Teljesen ledöbbentem villanyszerelőként, bár semmi okom nem volt rá. A kapcsolók és konnektorok szerelése közben beszélgettem ügyfelemmel, és bár ő műszaki ember, a felesége egyáltalán nem az.