Amit nagyon bánok

Amit nagyon bánok

A múltkor egy kedves ügyfelem, akivel jóban lettem és a munkán kívül is beszélgettünk, az élettörténeteink ismertetése utáni időkben rákérdezett a tutira: “Mi az amit a legjobban bánsz?”.

Ez a legrosszabb kérdés a világon, hiszen erre talán nincs is jó válasz. Ha valahol valamit másként csináltál volna, lehet nem lennél ott, ahol most vagy. És mivel én most a lehető legjobb helyen vagyok (minden szempontból), így erre a kérdésre nagyon nehéz választ adnom.

De hogy ne maradjon megválaszolatlan ez a kérdés, egy dolgot el szoktam mondani: bánom, hogy anno a gimi kezdetén a zongorázás helyett a focit választottam. A sztori azért ennél bonyolultabb, de szeretek elmélázni rajta, hogy mi lett volna ha….

A zongorázás jól ment, jártunk növendékhangversenyekre, az éneklés is része volt ennek, népdalversenyekre is eljutottam. Akkor cikinek éreztem és nem szerettem gyakorolni (hiszen minden haverom focizott), de innen visszanézve szerintem tök menő volt.

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Csótány a lámpában!

Címnek inkább azt szerettem volna adni, hogy “A lámpa varázshatalmú szelleme”, de az nem fedte volna le igazán mondanivalót. A történet a múlt héten történt, amikor a munkáink többsége szerelvényezés volt.

Villany Péter

Te jó ég! Itt bányásztak! És én nem is tudtam!

Még kicsit visszatérve a tegnapi napelemes-leállításos írásomra, illetve azt ezt ihlető podcast-re, egy fontos dologgal találkoztam. Teljesen “véletlenül” dobta fel az egyik közösségi médium a régi bányász vasutakhoz tartozó kiállítást.

Villany Péter

Az öreg megmondja – Napelemista kalandok

Kedves barátom hívta fel a figyelmem egy videóra, ami az elmúlt időszak “lerágott” csontjáról szól. De nem akárhogyan, hanem idősebb szakemberek szemével. Akiknek már mindegy, hogy mit mondanak. (ergó nem kell pc-nek, azaz politikailag korrektnek lenniük, hogy ne bántsanak meg a véleményükkel senkit)