A múltkor egy kedves ügyfelem, akivel jóban lettem és a munkán kívül is beszélgettünk, az élettörténeteink ismertetése utáni időkben rákérdezett a tutira: “Mi az amit a legjobban bánsz?”.
Ez a legrosszabb kérdés a világon, hiszen erre talán nincs is jó válasz. Ha valahol valamit másként csináltál volna, lehet nem lennél ott, ahol most vagy. És mivel én most a lehető legjobb helyen vagyok (minden szempontból), így erre a kérdésre nagyon nehéz választ adnom.
De hogy ne maradjon megválaszolatlan ez a kérdés, egy dolgot el szoktam mondani: bánom, hogy anno a gimi kezdetén a zongorázás helyett a focit választottam. A sztori azért ennél bonyolultabb, de szeretek elmélázni rajta, hogy mi lett volna ha….
A zongorázás jól ment, jártunk növendékhangversenyekre, az éneklés is része volt ennek, népdalversenyekre is eljutottam. Akkor cikinek éreztem és nem szerettem gyakorolni (hiszen minden haverom focizott), de innen visszanézve szerintem tök menő volt.
