A villanyszerelő álom karácsonyi ajándéka

Imádtam ezt a kérdést, mikor feltették nekem, mert hát mi is lehet a villanyszerelő álom karácsonyi ajándéka, ha a pénz nem számít? Pláne nekem, akinek mindene megvan? Gyönyörű családom, szuper barátaim, kiváló munkám és munkatársaim, boldogság. Na jó, egy kis világbéke jól jönne még.

Eleresztettem a fantáziámat azért.

Szeretnék egy nagy furgont, tele monitorokkal. Olyat, mint a filmekben a lehallgatós autók. Minden monitoron egy-egy munkatársamat látom, a fejükre szerelt kamerás szemüveg képen keresztül. És én ebből a központból irányítom a munkájukat. Igazi kommandósok, kiképezve, profin dolgozva.

Jó lenne egy robot is. Egy olyan robot, akit élőben itthonról tudnék irányítani. A VR szemüvegen keresztül ott lennék vele / általa a lakásban, és végezném vele a munkámat. Legalább a nehéz fizikai munkát, a poros és piszkos részeket ki lehetne iktatni ilyen módon. De ha már úgyis én “vezetem”, akkor a szakmai részt is megoldhatnánk vele.

Hmmm. Nincs több dugóban ülés, felesleges utazás a városba. És akkor már jól jönne egy olyan iroda is, ahonnan mindezt irányítani is lehetne. Berendezve minden, mondjuk LED fallal körben, amire azt vetítenék ki, amit csak szeretnék.

Lehet a valóságban ez már nincs is olyan messze?

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Panel-régészet: aranybányára leltünk

Az elmúlt év vége, és az idei év egyértelműen a “lakott” lakásokról szól. Hogy mások is így hívják-e, azt nem tudom, de nálunk ez a szó jelenti azt a típusú felújítást, amikor a tulajdonosok “benne laknak” az ingatlanban.

Villany Péter

Hogyan égessük szét a hálózatot?

Nincs jobb szó rá, minthogy egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag “berobbant a nyár”. Ilyenkor mindig rengeteg telefont kapunk, ahogyan az előző években is, hogy klímát szeretnénk, ehhez kéne ellenőrizni a hálózatot, bírja-e.

Villany Péter

Tampere: Az álom, a munka és az odavezető út

Azt gondoltam ideje írni egy kisebb összefoglalót. Sajnos a folyamatos közvetítés nem igazán sikerült, sőt… Az az igazság, hogy folyamatosan olyan élményekben volt részünk, és olyan “egyben voltunk” a hellyel, hogy a telefon csak fotók alkalmával került elő, és a közösségi média sem kapott szinte semmilyen figyelmet.