Végre egy kis kikapcsolódás. Úgy érzem ez már járt nekem az utóbbi idők nagy hajtása után. Jólesett “elbújni” a világ elől. Úgyhogy aki esetleg nem ért el, attól elnézést kérek, és a héten minden elmaradásom bepótolom.
Általában nyitott szemmel megyek az ilyen kirándulásokra, nyaralásokra, mert mindig van egy terv, amit szeretünk végrehajtani. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Tavaly a Balaton-felvidéki várak voltak a célpontjaink. Kíváncsi voltam, hogy hogyan oldják szépen és esztétikusan a “villanyosítását”, mert az építésükkor erre nem igazán gondoltak. Vagy legalábbis nincsenek erre utaló jelek. Annak ellenére sem, hogy találtak már olyan kb. 2200 éves tárgyat, amit akkumulátorként használhattak (nézzétek meg: bagdadi elem).
Az idei célpont a strand volt. Bár nem vagyunk igazi fürdős népek, inkább az erdőben eltévedősek (na jó, nem). De most a szállodai wellness mellett közel esett a balatoni strand is, és a jó idő végett minden délutánunkat ott töltöttük.
Sokan voltak, bár nem volt tumultus. Kényelmesen elfértünk, mindig volt szabad placc. Igaz fű, az nem sok, hiába a Balaton, a meleg itt sem kímélt semmit sem. Meg hát árusító bódék tömkelege, ahol mindig ültek. Nem volt tömeg, de tele voltak.
Na itt viszont láttam csodákat. A legszebb a képen is mellékelt vízisiklónak álcázott hosszabbító volt. Hosszas töprengés után arra jutottam, hogy azért álcázták, mert a siklóktól félnek az emberek, és így elkerülik.
Bár bottal piszkálva simán lehet arra a következtetésre jutni, hogy már nem él. És mivel jó állapotúnak tűnt elsőre, lehet lenne valaki olyan botor, aki a bőre miatt vagy kitömve ereklyének haza szeretné vinni. (botor: kissé együgyű (személy), aki nem a szellemi képességek hiánya miatt, hanem inkább hiszékenységből, meggondolatlanságból követ el ostobaságokat)
Ekkor mondjuk érheti meglepetés: megpróbálja elhúzni, majd kígyónk szikrázó és puffogó vipera képét ölti, és elcsendesül a parton a zene…
