“…Szökünk a sötétség elől, falakon átrohanunk, ezek mi vagyunk, a szabadság vándorai …” – sokszor jut eszembe a fenti refrén. Főleg olyankor, amikor egyik lakásból megyünk a másikba. Mi, a panelek vándorai.
Azt is lehet mondhatni, hogy „szökünk a sötétség elől”, mert hát villanyszerelők vagyunk, és fényt csiholunk a drótokon keresztül. De azért falakon nem megyünk át. Jó kis vasbeton. Na azon azért nem megyünk át. Kivéve, ha előtte a falvágók statikai meg minden engedéllyel és megfelelően ki nem vágják.
De nem csak mi, panelkommandós villanyszerelők járunk lakásról lakásra, hanem sok burkoló, sok festő és néha a vizes emberek is (meg a gázos persze, már ha odaér…). Olyanok vagyunk, mint a szorgos méhecskék. “Virágról virágra szállva” készítjük elő a jövendő otthonokat (a nagy kaptár kis méh sejtjeit).
Kedves barátom megkérdezte, hogy találkoztunk-e már ugyanazzal a “bandával” “utazásaink” során, vannak-e visszatérő panel specialista szakemberek a többi szakmában? Elbizonytalanodtam. Gugliról tudom, hogy vannak ilyenek, létezik ez a réspiac.
De egy pici gondolkodás után megállapítottam, hogy nem találkozunk másokkal, csak igazán ritkán. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a határidők pontos betartása komoly erény, ez nálunk mindig 100%-ban sikerül. Emiatt nem futunk össze másik szakma képviselőivel “véletlenül”.
A másik dolog, ami miatt nincs “ütközés”, az az a kérésem, hogy azon a héten, amikor mi dolgozunk, ne jöjjön más. A lakás nem túl nagy, 2-3 embernek van benne kényelmes hely a munkafolyamatok során.
Csak így tudom garantálni, hogy minden a megfelelő módon és időben fog elkészülni.
