A panel-terepminta

A panel-terepminta

Tegnap már egy mondat erejéig említettem a panelek szürkeségét. Mivel fő profilunk a panel lakások elektromos hálózatának felújítása, ezért lett a céges gúnya ilyen színű.

Viszont ugye jogosan felmerülhet (és természetesen fel is merült), hogy dehát ez csak amolyan szólás-mondás, hogy “szürke város” meg ilyenek, nézzem meg, milyen szépen színesre ki vannak festve a szigetelt panelházak.

És igen, ebben teljesen igazat kell hogy adjak. És ezen a ponton gondolkoztam el, hogy akkor most nekünk is valami hasonló élénk, de mégis matt színekben újra pompáznunk? És akkor lehet újragondolni az egész koncepciót? És ezen egy kicsit elszomorodtam.

Ez az egész érzés pusztán csak addig tartott, ameddig beléptem az éppen aktuális lakásba. 2. vagy 3. napon tartottunk, szét volt már szedve az egész teljesen. Se festés, se tapéta, se csempe, se padló, csak a csupasz falak. Beton és beton és beton mindenhol, bármerre néztem (na jó, volt némi fehér műanyag az ablakoknál).

És ekkor megkönnyebbültem. Boldogság töltötte el lelkemet, mert olyan szürke volt az egész (némi fehér és fekete árnyalattal), hogy csodálatosan beleolvadtam a környezetembe. Merthogy panelkommandós villanyszerelőként az alapfeladat az: hogy hangtalanul, gyorsan, precízen elvégezzük a rám bízott felújítást.

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Panel-régészet: aranybányára leltünk

Az elmúlt év vége, és az idei év egyértelműen a “lakott” lakásokról szól. Hogy mások is így hívják-e, azt nem tudom, de nálunk ez a szó jelenti azt a típusú felújítást, amikor a tulajdonosok “benne laknak” az ingatlanban.

Villany Péter

Hogyan égessük szét a hálózatot?

Nincs jobb szó rá, minthogy egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag “berobbant a nyár”. Ilyenkor mindig rengeteg telefont kapunk, ahogyan az előző években is, hogy klímát szeretnénk, ehhez kéne ellenőrizni a hálózatot, bírja-e.

Villany Péter

Tampere: Az álom, a munka és az odavezető út

Azt gondoltam ideje írni egy kisebb összefoglalót. Sajnos a folyamatos közvetítés nem igazán sikerült, sőt… Az az igazság, hogy folyamatosan olyan élményekben volt részünk, és olyan “egyben voltunk” a hellyel, hogy a telefon csak fotók alkalmával került elő, és a közösségi média sem kapott szinte semmilyen figyelmet.