A panel az otthonom!

A panel az otthonom!

Úgy gondolom, hogy az életben vannak nagyon meghatározó élmények. Azt hiszem az enyémben sok ilyen köthető a panellakásokhoz. Tulajdonképpen, mikor elmegyek dolgozni reggel, olyan mintha haza mennék.

Vegyük csak sorba. Panelben éltek nagyszüleim, gyerekként imádtam ott lenni. És bizony beleivódott az emlékezetembe a panel jellegzetes “illata” is. Emlékszem a bútorokra, a padlószőnyegre (néha még most is találkozom olyannal) és az HBO-ra, a Hugó a vizilót nagyon sokszor láttam. Na meg a galambok etetése az erkélyről!

Aztán az egyetemi évek: 2 olyan kollégiumban is laktam, ami ezzel a technológiával épült. Az egyik szuper volt, a másik … hát, mondjuk úgy voltak hihetetlen dolgok benne.

Az első albérletem szintén egy panel volt. Imádtam, mert nagyon jó környéken lakhattam. Gyorsan el lehetett jutni A-ból B-be, és a szomszéd néni is nagyon jó fej volt. Mondjuk mi is, mert nem buliztunk hangosan soha.

És végül, amikor lakást vettünk, kitaláljátok, mi volt az? Hát persze hogy panel! Végül ez a lakás volt az, ami elindított azon az úton, ahol most is járok, járunk. Itt születtek meghatározó döntések, és ez lett a főhadiszállás is.

Valami hihetetlen, hogy mennyire átszövi az egész tevékenységünket a “panellét”. A szlogenünk is ez: Panelben otthon vagyunk!

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Panel-régészet: aranybányára leltünk

Az elmúlt év vége, és az idei év egyértelműen a “lakott” lakásokról szól. Hogy mások is így hívják-e, azt nem tudom, de nálunk ez a szó jelenti azt a típusú felújítást, amikor a tulajdonosok “benne laknak” az ingatlanban.

Villany Péter

Hogyan égessük szét a hálózatot?

Nincs jobb szó rá, minthogy egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag “berobbant a nyár”. Ilyenkor mindig rengeteg telefont kapunk, ahogyan az előző években is, hogy klímát szeretnénk, ehhez kéne ellenőrizni a hálózatot, bírja-e.

Villany Péter

Tampere: Az álom, a munka és az odavezető út

Azt gondoltam ideje írni egy kisebb összefoglalót. Sajnos a folyamatos közvetítés nem igazán sikerült, sőt… Az az igazság, hogy folyamatosan olyan élményekben volt részünk, és olyan “egyben voltunk” a hellyel, hogy a telefon csak fotók alkalmával került elő, és a közösségi média sem kapott szinte semmilyen figyelmet.