Úgy gondolom, hogy az életben vannak nagyon meghatározó élmények. Azt hiszem az enyémben sok ilyen köthető a panellakásokhoz. Tulajdonképpen, mikor elmegyek dolgozni reggel, olyan mintha haza mennék.
Vegyük csak sorba. Panelben éltek nagyszüleim, gyerekként imádtam ott lenni. És bizony beleivódott az emlékezetembe a panel jellegzetes “illata” is. Emlékszem a bútorokra, a padlószőnyegre (néha még most is találkozom olyannal) és az HBO-ra, a Hugó a vizilót nagyon sokszor láttam. Na meg a galambok etetése az erkélyről!
Aztán az egyetemi évek: 2 olyan kollégiumban is laktam, ami ezzel a technológiával épült. Az egyik szuper volt, a másik … hát, mondjuk úgy voltak hihetetlen dolgok benne.
Az első albérletem szintén egy panel volt. Imádtam, mert nagyon jó környéken lakhattam. Gyorsan el lehetett jutni A-ból B-be, és a szomszéd néni is nagyon jó fej volt. Mondjuk mi is, mert nem buliztunk hangosan soha.
És végül, amikor lakást vettünk, kitaláljátok, mi volt az? Hát persze hogy panel! Végül ez a lakás volt az, ami elindított azon az úton, ahol most is járok, járunk. Itt születtek meghatározó döntések, és ez lett a főhadiszállás is.
Valami hihetetlen, hogy mennyire átszövi az egész tevékenységünket a “panellét”. A szlogenünk is ez: Panelben otthon vagyunk!
